Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (7) (Krúdy Gyula, tanulmány)
Grendel Lajos nikusabbá, „objektívebbé” válik az író hangja, ugyanez a folyamat figyelhető meg a novellisztikájában is. A húszas évek Krúdyjáról egészében véve is elmondható, hogy a végleges dezillúzió határozza meg művészetét. Kései novellisztikájának csúcsa Az élet álom (1930) c. kötet, melyet (jellemzően a korra és Krúdy kiszorulására a kor irodalmából) saját költségén kénytelen kiadni. E kései novellák vitathatatlan remekműve az Utolsó szivar az Arabs szürkénél. Ebben a sodró erejű, de talányos novellában a szecessziós hang kíméletlen szatírát takar. Az ezredes, akinek a Kaszinó megbízásából párbajban meg kell ölnie egy pimasz újságírót, némiképp Czifra Jánosra emlékeztet, ám Krúdy neki már nem irgalmaz. Az alak megkettőződésének lehetősége földereng a novellában, de nem valósul meg. (Az újságírót ugyanis, aki miatt az ezredes megmagyarázhatatlan okból lelkiismeret-furda- lást érez, s akivel egy ferencvárosi kocsmában abszurd módon azonosulni próbál, akár az ő fiatalkori énjének is tekinthetjük.) Az ezredes sorsa nem a katarzis, mint Czifra Jánosé, hanem a halál. Nagy Márta írja: „Persze nem hiányzik az érzelem a novellából, csak éppen áttolódik a tárgyakra, főleg az ételekre. Olyan aprólékos szeretettel írja le a tepertő, a zöldpaprika, a húsok, a sör ízeit, amilyen szeretetet ember nem kap a novellában. Amikor beszélteti szereplőit, a hangsúly akkor is a tárgyak plasztikus leírására tolódik és elfedi az érzelmi vonatkozásokat. Ráadásul a figyelmet a viselkedés külső megnyilvánulásaira irányítja, a belső lélektani dimenzió annál kevésbé érdekli, minél fontosabb ügyről van szó.”<36) A magyar irodalom recepciója a 20. század folyamán is sokáig többnyire vi- lágnézeti-ideológiai kívánalmak felől ment végbe, függetlenül attól, hogy az jobbvagy baloldali irányból történt-e. Krúdy művészete ezeknek a kívánalmaknak nyilvánvalóan nem tudott megfelelni. Életművének igazi nagysága és jelentősége ezért csak akkor lett nyilvánvaló, amikor a recepció előfeltételei és szempontjai is megváltoztak. Krúdy nemcsak a regény eszköztárának felfrissítője és korszerűsítője irodalmunkban, hanem, különösen a pályája második felében írott műveivel, előkészítője is a magyar epikában annak az ontológiai fordulatnak, amelyet, nagyjából vele egy időben, Kosztolányi hajtott végre. Jegyzetek 28. Kibédi Varga Áron: Szavak, világok. Jelenkor Kiadó. Pécs. 1998. 213.0. 29. Bori Imre: Krúdy Gyula. Fórum Könyvkiadó. Újvidék. 1978. 57.o. 30. Mészöly Miklós: A tágasság iskolája. Szépirodalmi. Bp. 1977. 279.0. 31. In: Krúdy Gyula: Szindbád. Szépirodalmi. Bp. 1985. 850.o. 32. Kibédi Varga Áron: Szavak, világok. Jelenkor Kiadó. Pécs. 1998. 220.O. 33. I.m. 188.0. 34. Bori Imre: I.m. 114-115.0. 35. In: Baránszky-Jób László: Élmény és gondolat. Magvető. Bp. 1978. 371-373.0. 36. In: A novellaelemzés új módszerei. Akadémiai. Bp. 1971. 7.o.
