Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - KÖSZÖNTJÜK KONCSOL LÁSZLÓT 70. SZÜLETÉSNAPJÁN - Németh Zoltán: A dolgok negatívja
Köszöntjük Koncsol Lászlót 70. születésnapján A dolgok negatívja Tájainkon valószínűleg éppen Koncsol Lászlónak van leginkább elege az év- forulós köszöntésekből: az érdemek lajstromozása kényelmetlen pozícióba szorítja mind az alkotót, mind a méltatót. Az alkotót azért, mert kell némi nárcizmus ahhoz, hogy valaki saját beleegyezésével hallgasson végig egy olyan beszédet, amelynek műfaja szerint nem másról kell szólnia, mint az életpálya pozitívumairól, az elért eredményekről, sikerekről - semmi váratlan nem érheti tehát, és az első köszöntés után valószínűleg - ha van elég önkritikái érzéke - minden továbbit szócséplésnek és ismétlésnek érez. De kényelmetlen ez a pozíció a méltató számára is, hiszen meglehetősen szűkre szabott az a keret, amelyet kitölthet: a köszöntés műfaja a lehető legkonzervatívabb, amely a lehető legkevesebb teret engedélyezi a szabad véleményformálásra. Ezért eldöntöttem, hogy nem is annyira Koncsol Lászlóról fogok beszélni, nem is a Koncsol-szövegekről, nem a Színmuzsika, fényvarázs (1981) és a Vizesnapló (1984) verseiről, nem az Ütemező (1990) versformáiról, nem & Kísérletek és elemzések (1978), az Ivek és pályák (1981), a Nemzedékem útjain (1988) vagy a Törmelék (1992) tanulmányairól, nem az általa szerkesztett antológiákról, nem is a Diósförgepatonyra vonatkozó munkáiról, még csak nem is a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatának darabjairól. Hanem beszélnék itt én inkább valami másról, aminek mélységes köze van Koncsol Lászlóhoz, mert úgy gondolom, leginkább azzal tisztelem meg a személyét, ha közhelyek ismételgetése helyett más utat választok. A hiányról akarok beszélni tehát, Koncsol hiányáról, pontosabban a kritika állapotáról manapság, tájainkon. Arról, hogy milyen állapotba került a honi irodalmi recepció, a karakteres, megfelelően argumentált, szövegre összpontosító irodalomkritika. A szépirodalomról akarok beszélni, arról a helyezetről, kontextusról, amelynek Koncsol László a nyolcvanas évek végéig része volt, mielőtt önkéntesen vagy kevésbé önkéntesen kivonult volna belőle. Arról az állapotról szeretnék beszélni, amely már évek óta arra ösztönzi a benne résztvevőket, hogy kivonuljanak belőle, hogy hiányként gondolják el magukat - mint Koncsol László. Milyen is lett ez az irodalom azóta, hogy Koncsol elhagyta? Nemrég olvastam, hogy Szlovákiában több mint száz, de az is lehet, hogy kétszáz könyv jelenik meg magyarul. Vajon mi, a szépirodalomban „benne” élő emberek mit teszünk a