Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - ELHUNYT SÜTŐ ANDRÁS - Szalay Zoltán: Le kell szokni (novella)

Le kell szokni kor olyan jelzést kapott, hogy válaszlevele nem jutott el a címzetthez. Pedig ugyan­arra a címre küldte vissza, amelyről Cincér írt, s késedelem nélkül. Két napig nem érkezett semmijei felőlük. Gusztáv állapota sem nem romlott, sem nem javult. Cigarettaadagját csökkentette újabb két szállal. Rendesen dolgozott, s bár rettenetesen hiányzott neki a dohány, a dohányfüstbe burkolt kedélyes beszél­getések a munkatársaival, az az elvarázsoltság, amelyet csakis a cigaretta parázsló vége világíthat meg, mégis - Gusztáv felfedezte, hogy van akaratereje. S bár éjijei gyötrődött, s így, cigaretta nélkül ez sokkal rosszabb volt, mint vele, s úgy érezte, e- gész életében nem szenvedett még ennyire, mégis - volt miért küzdenie. A harmadik napon délután, kevéssel azután, hogy Gusztáv hazajött a mun­kából, egy fiatal srác csengetett be, s a Leszokunk! polgári társulás tagjaként mu­tatkozott be. Gusztáv beengedte a lakásba, az izgága fiatalember pedig úgy moz­gott ott, mintha otthon lenne. Közölte, hogy Cincér úr küldte ki Gusztávékhoz, s tarisznyájából egy csomó dobozkát, tubust, flakont kotort elő. Ezeket önnek hoz­tam, közölte Gusztávval, sorban kirakta a nappali dohányzóasztalára a tárgyakat. Volt köztük egy fecskendővel felszerelt légfrissítőszerű készítmény, melynek hasz­nálatát azonnal be is mutatta a fiú, az egész lakásban szétspriccelte a furcsa illatú anyagot, állítván, ennek nikotinellenes hatása van. Nikotinellenes hatása volt állí­tólag az összes többi terméknek is. Három fajta gyógyszert hozott Gusztávnak, amelyek, nyugodtan ellenőriztetheti, mondta Gusztávnak, semmiféle mellékhatás­sal nem veszélyeztetik a felhasználójukat, ellenben kiváló hatást fejtenek ki a le­szokásban meggyötört szervezetre. Egyelőre ennyi, mondta a fiatalember, nemso­kára újra jelentkezünk, azzal elszelelt. Gusztáv használni kezdte a gyógyszereket, bevett belőlük minden étkezés u- tán, ahogy a tájékoztató cetliken feltüntették, a különféle porokat, amelyeket ka­pott, utasítás szerint belekeverte a fürdővizébe, illetve a teájába, a légfrissítőt rend­szeresen szétfecskendezte a lakásban annak ellenére is, hogy ki nem állhatta a sza­gát, rothadó szarvastetem bűzére emlékeztette. Kissé túlzásnak találta ezt az egész hajcihőt, hasonlóképpen, mint az űrlapok esetében is, de nem sokat töprengett az egészen. Ezen nem kell különösebben csodálkoznod, mondta a barátja, aki néhány évvel korábban egyik napról a másikra szokott le a dohányzásról és az ivásról egy­szerre. Ezek mindenféle modern módszerek. Éppen azon csodálkozom, magyarázta Gusztáv, hogy ezek a mai modem módszerek. Soká tart és bonyolult. Miért nem találnak ki valami egyszerűbbet? Valószínűleg biztosra akarnak menni, érvelt a barátja. Tényleg le akarnak szoktatni téged, hogy soha többé ne nyúlj cigaretta után. Igazán dicséretes, amit csinálnak. Ja, lehet, hogy igazad van. Habár néha kellemetlenek is tudnak lenni. Tudod, az utóbbi napokban állandóan a sarkamban járnak. Megjelentek a munkahelyemen is, az utcán is megleptek, röpcédulákat nyomnak a kezembe, amelyeken iszonya­

Next

/
Oldalképek
Tartalom