Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - ELHUNYT SÜTŐ ANDRÁS - Szalay Zoltán: Le kell szokni (novella)
Szalay Zoltán Le akarok szokni a cigarettáról, és hajlandó vagyok bármit megtenni ezért. Újra egészséges akarok lenni, és élvezni akarom az életet. Gusztáv, Gusztáv, a legjobb helyen jár. De ugye tudja, hogy ez nem igazán egyszerű? Szeretem minden új tagunkkal előre ismertetni az alapvető tényállást: a- míg ön dohányzóból nem dohányzóvá válik, nagyon sokat fog szenvedni. Az azonban biztos, hogy a Leszokunk! polgári társulásban nem fog csalódni. Mi leszoktatjuk önt. Még akkor is, ha gyenge és labilis személyisége lenne. A fő lépést már megtette: felkeresett minket. A többi tulajdonképpen a mi dolgunk. A mi dolgunk, hogy segítsünk magán. Csak arra kérem, válaszoljon: valóban hajlandó alárendelni magát nekünk annak érdekében, hogy felhagyjon egyszer és mindenkorra a dohányzással? Igen - bólintott Gusztáv. Ezt már nem vonhatja vissza. Itt vannak ezek az űrlapok, megkérném, hogy ezeket töltse ki, és juttassa el a címünkre, a lehető leghamarabb. Amint ezt ön a postán feladta, úgy veheti, hogy a Leszokunk! polgári társulás teljes jogú tagjává vált. Még egyetlen dolog: a jelszavunkkal hadd ismertessem meg: Le kell szokni! Gusztáv mérhetetlenül örült, hogy megszabadulhat Cincértől, s miután kilépett az épületből, rögtön rágyújtott. A biztonság kedvéért még tartott magánál cigarettát. Otthon leülve a nappaliban, kezébe vette az űrlapokat, s töltögetni kezdte. Olyan furcsa volt az egész, mint maga Cincér figurája, de Gusztáv elhatározta, nem akad ki semmin. Beírta személyi adatait, az egészen személyeseket is, leírt mindent családjáról, rokonairól, a feleségéről, a munkahelyéről, s az utolsó lapot, a „Különleges adatok” címűt is kitöltötte, bár itt már valóban megütközött néhány dolgon, egyes kérdések azt firtatták, hányszor csalta meg a feleségét, s voltak még ennél is bizarrabbak: szereti-e a brokkolit, mekkora volt a legmagasabb hegy, amelyet megmászott, rajtakapták-e már onanizálás közben, megszokta-e nézni, mit fújt ki a zsebkendőjébe, milyen utolsó szót szeretne mondani halála előtt; Gusztáv gyanakodni kezdett, nem valami átverés-e ez, hiszen teljesen beteg dolgokat kérdeztek, de mégis vak engedelmességgel követte a papírokon feltüntetett utasításokat. Másnap postára adta a kitöltött űrlapokat, s ezzel a Leszokunk! polgári társulás teljes jogú tagjává vált. Lenke meg volt hatva, hogy a férje ilyen lelkiismeretesen foglalkozik a leszokás kérdésével. Utána akart nézni a Leszokunk! polgári társulásnak, kik is ők, honnan jöttek, hova tartanak, de az interneten semmit nem talált róluk, hiába böngészte át az egész világhálót. Hasonlóképpen nem hallott a Leszokunk! polgári társulásról egyetlen ismerőse sem. Számít ez? - kérdezte Gusztáv, ha segítenek, felőlem a pokol legmélyebb bugyrából is jöhettek! Egy héttel később Cincér elektronikus levélben értesítette Gusztávot, hogy adatait feldolgozták, ne aggódjon, csak várjon, s ők majd megteszik az ilyenkor szokásos lépéseket. Gusztáv válaszolt, megírta, hogy igazán őszintén felelt minden kérdésre a kérdőívben, s hálásan köszöni a segítséget előre is. Csodálkozott, ami
