Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - SZELLEMI KÖRKÉP - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (10) (tanulmány)
Grendel Lajos rekverseinek köszönhetően marad fenn, mintsem kísérleti költészete okán. Pala- sovszky Ödön és Tamkó Sirató Károly utólagos megbecsülése árnyalja ugyan a magyar avantgárdról korábban, nem kevés tendenciózusságtól átitatott képet, de alapjaiban azt nem írja felül. A korábbi egyoldalú képet a magyar avantgárdról a kilencvenes években főként Deréky Pál kutatásai árnyalják. O hívja föl, egyebek mellett, a figyelmet Raith Tivadar (1893-1958) munkásságára is. „Kassákhoz hasonlóan Raith is stíluskereső volt, ő is az egészelvűséget kívánta megjeleníteni minden műalkotásban, csakhogy keresztény és nemzeti alapon - írja. - A Nyugat által képviselt modernséget ő is megújítandónak tartotta, akár a Pesten alapított »újművészeti« lapok minden szerkesztője; ellenezte az irodalom és a napi politika vegyítését, akár Kassák. Folyóirata, a Magyar írás (1921-1927) a magyar avantgárd irodalomnak a Ma után a leghosszabb életű és legnagyobb műhelye volt.”(8) Kassák Lajos (1887-1967) Az érsekújvári születésű, szlovák apától és magyar anyától származó Kassák Lajos a magyar avantgárd egyetlen nemzetközileg is jegyzett alakja. Fellépését idehaza általános értetlenség és gúny fogadta, mondhatni, szinte egyöntetű elutasítás, s költészetének ma sincs nagy olvasótábora, jóllehet a hatvanas évektől kezdve számos értékes tanulmány és monográfia készült életművéről. Ennek okát azonban nem annyira lírája „érthetetlenségében” kell keresnünk, mint inkább a magyar olvasói recepció hagyományos konzervativizmusában. Ám az is igaz, hogy a minden értékre nyitott Kosztolányi már 1915-ben a Nyugatban elismeréssel adózott Kassák első verseskötetének. „Ha elolvassuk ezt a versesfüzetet, meggyőződhetünk arról, hogy a költő néhol közel jár a célhoz, a versek végtelen, forradalmas, kaotikusán vajúdó, tűzben és füstben tekergő sorai a mai lelket zengetik meg, és a szavak, amelyeket mintha felrobbantott volna a világ katasztrófája, új pályákon keringenek. Egy-egy szó világít, eldugva a sorok végtelenségében, mint a tűzmag, az előzőekre és a következőkre, egy-egy mélyről jött és mélyre hatoló szó, új érzéseket és képeket idézve.”<9) Aktivizmus. Kassák első verseskötete, az Eposz Wagner maszkjában, 1915- ben jelent meg, s ciklusba fűzött, hömpölygő szabad verseinek sorain újra meg újra átvérzik az első világháború borzalma. Európa sötét ölén most könnyet pergetnek a sápadt, szomjas ajkú asszonyok: mert bitang virág a katonák fiatal szíve s nincs ki kacér gomblyukába tűzze. December-Január: s a vágyak hídja nincs sehol! Rőt szuronyerdőn hasal az esthajnali ég s a rongyos, fekete baldachin alól riadtan bókol két vöröskeresztes zászló.
