Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - SZELLEMI KÖRKÉP - Csoóri Sándor: Fölébredhet-e az író? (esszé)
Fölébredhet-e az író? A verset a romantika és a leghétköznapibb valóság együttes megjelenése avatja rendkívülivé. A stílusa. Az égi és a földi elemek ölelkezése. József Attila Ódája egészen más természetű. Ez nem egyetlen földi élmény lezajlását rögzíti, hanem rengetegét. A versnek nem története van, hanem világa. Nézem a hegyek sörényét — homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, L látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és- amint elfut a Szinva patak - ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés Oh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait. A verset megszülő alapélmény nem emlékezetes csattanóval ér véget, hanem a mindenséget bejárva egy szerény, emberi vággyal: Ahol én fekszem, az, az ágyad. Lám, egy-egy vers remekműnek milyen térbeli és mélységeket érintő kiterjedései vannak! Ezeket a tágasságokat, egy-egy nagy költő a stílusával érheti el. Csak a stílus ad életet - mondja Saint-Beuve. Alighogy leírom ezt az idézetet, szégyenkezve teszem le a toliamat. Én beszélek stílusról, amikor ez a mostani írásom nem egyéb, mint szabad csapongás? Megszerkesztetlen magánbeszéd 2006 júniusában. Azt terveztem, hogy az irodalom és a demokrácia viszonyáról írok néhány oldalt a könyvhét bevezetőjéül, de elszaladtak velem a lovak. Bármelyik fogalmat próbáltam volna körüljárni, megvizsgálni töviről hegyire, meghasonlásokra bukkantam. Messziről a demokrácia szerénynek és szabadnak ígérkezett, közelről azonban hamisnak, álszentnek, fénye- vesztettnek. És amikor Henry Raczymov francia kritikus A nagy író halála című esszéjét olvastam, arra kellett rádöbbennem, hogy nincs másféle demokrácia egyetlen országban, sőt egyetlen földrészen sem, mint a piac demokráciája. Márpedig a piac nem megváltani akarja az embert, hanem megnyerni és elkápráztatni. Szóra
