Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - KÖRTÁRS MAGYAR KÖLTŐK VERSEI - Tornai József: Békülj, békülj meg
Kortárs magyar költők versei alszik a vau és a háp méz elza is lehajtja szép pehelynehéz pillázatát kitelnek lufka kis csodák sok ellapult családi kör sok punnya ótvar megszokás üveggolyóvá visszagör alszik dodó a szívszagú winterfeldplatzi bősz porosz Ián bajszával nyakadba bú majd lassan eldorombolosz s két álomrétre rányitó szemed a távirányító aludj el szépen Berta mert a kislibák is alszanak s az ágyúk is nagy föltekert karokkal ágyúkanapén tanulnak mézül dallamul dalabdi síp geman diszun aludj el szépen Berta bár szemedben még száz villamos jánosbogárnyi szikra jár de egyszer minden napmozit dobozba zár az éjszaka dobozba dédik és mamák katik babók jóéjtpuszik és ha elalszik anya is már az alvás is aluszik dünnyögve két szerelmesét leejti végre a mesét s bezár e kis vers maga is TORNAI JÓZSEF Békülj, békülj meg Békülj, békülj meg élőiddel, békülj meg keresztelőiddel, békülj meg csúf hadaikkal azoknak, akik rém-tanaikkal bekerítettek és meg is kötöztek, bölcsőtől ágyadig fertőztek ártó tanulságokkal és bűzös szájukkal mondták és mondták és lenyelették veled, mi békétlenség. Békélj most meg a halottaiddal, ezer és ezer aggodalmaddal imáiddal és paráznaságoddal, húsod kívánságait ne szégyelld, úgy ajándékoztak meg vele, nem kérted, nőcombok után ha szaladtál, csak az óriás fák indulatára áhítoztál, akik nemzettek téged és nem teremtettek,
