Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - KÖRTÁRS MAGYAR KÖLTŐK VERSEI - Parti Nagy Lajos: Altató
Kortárs magyar költők versei poklok lidérces pokla, a hagymaszagú konyha tőlük messze elmaradt. Te drága kis falat, szól kés, és szól a villa, két szerelmes trilla, a randiről el ne késs, cseng-bong villa és kés, tölgyfáknak rejtekén, Palatín’ gyér gyepén így élnek, kéz a kézbe, villa és a késke, megbújnak a Nagyszálló halijában - na, helló! PARTI NAGY LAJOS Altató „ apaló apaló angyal ül a videó ” dünnyögve legfő mesterét lehunyja két lehunyja száz a rítt a rút a rőt a rét üveggolyónk eldunnaház egy altatónyi vers kilép a semmiségből elfeledk ezik magáról halk durúzs és légvonatszusz egy kiságy körül derengő tarka lepk e rengörül dagár borázs pillázat és követhené úgyis minden csak bertamázs úgysincsen szó rá és ha van álomnyelv édes vakszöveg mely persze nem világtalan a ludjelszé penkisba lázs abra kadabra dab no meg leal vezümm zigő kasé zöngéi közt elandalon zöngéi közt elalhasé méz elza jő e pillaméz álomfejlesztő dinamó a lépte zengő villanéz főnővérhúg és főmanó a konvektorban szendereng az őrlángőriző sötét mintha egy fel-felmorranó tűzhatlan medve ülne bent s dédelgetné a köldökét alszik az apró óriás nem kell már kalapálnia álommanó ő is mi más vele alszik az ória s a csillagok nagy árja fönn e néma tiktakk-ária szikalsi villám usaom fatutajos a folyamon pupillaherceg méla tót távolról suttog altatót s e távolság szívfájtató alszik a széken a kezes lábára lehajtja tehén orob migás regenderesz a jó cukor is elúszik habzó éggel a tetején vattabucskáznak a nyuszik durán salik dözer kisa alszik a konyha karika
