Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Az olvasás értékei és gondjai (Adamikné Jászó Anna: Az olvasás múltja és jelene c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 79 Egy félresikerült túrázás következik Kinga barátaival, amely során Ábel egyik földijével találkozik, végül azonban eszelősen menekül el a zenészektől, vissza a nagyvárosba, hogy tovább folytassa látszólag céltalan bolyongását. S valóban, az egyetlen, amire nem kapunk semmilyen választ, hogy mit is akar Ábel? Nyelveket tanul, dolgozik, fordít, s végül már tíz nyelvet beszél folyékonyan, de ez is inkább csak afféle menekülésnek tűnik. Egyre idegenebbé válik, s az idegenségből is csak az idegenségbe tud menekülni. Az egyetlen személy, akivel igazán közeli kapcsolatot tud kialakítani, Omar, annak a Mercedesnek a fia, aki felajánlja neki, hogy házasodjanak össze. Omar szintén jól sikerült figurája a regénynek, egy félszemű gyerekzseni, aki mindig megjegyzi, hogy az „e- gyik szemét bölcsességre cserélte”. Bár ez a kapcsolat is kétessé válik azáltal, hogy Ábel Néma egyes epizódokban valamiféle „kibontakozatlan pedofil”-ként tűnik föl. Omar az optimizmus és a remény színe a regényben, édesanyjával, a szürke, kedvetlen Mercedesz- szel ellentétben, aki vonzódik Ábelhez, miközben sejti, de nem akarja tudatosítani, hogy csapdába sétál, mert soha nem értheti meg őt igazán. S itt már közeledünk ahhoz a ponthoz, amelyre a szerző szemlátomást nagyon készült, s ahol végre szeretné kitombolni magát. Ahol szeretné végleg összekuszálni a modern, a posztmodernt és a megnevezhetetlent: a regény leghosszabb fejezete Ábel Néma de- líriumos látomásaiban való „fetrengés”, kábítószeres képzetekben való véget nem érő tobzódás, amelyben kuszán kavarognak a képek és a képtelenségek. A „nagy csoda” megoldása tulajdonképpen elég egyszerű: a légyölő galócától mámorba zuhant Ábel kijózanodása után összefut régi ismerőseivel, Dankóval és a barátaival, a cigányfiúkkal, akik korábban kirabolták, s jól helybenhagyják őt. A két csapás miatt elveszti különleges adottságát, teljesen leépül, s végül azt az egy szót is alig bírja kinyögni, hogy, jó”, s ezt sem anyanyelvén, hanem annak az országnak a nyelvén, ahova egykor menekültként érkezett. Ábel Néma, aki tíz nyelvet beszélt, visszatér a némasághoz. Sok már a tapasztalat. Mert ha a világ ötezer élő nyelvét megtanulná, talán az sem lenne elég ahhoz, hogy megértesse magát az emberekkel. Aligha véletlen, ha Kinga szavai visszhangoznak bennünk „ Hogy magyarázzam, mondta egyszer Kinga, hogy mi ez, a derekas helytállásunknak ez a fonák oldala. Aki nem élte át. Néha kétségbeejtő, mintha vakoknak beszélnél a színekről, másfelől változtatni se lehet rajta, vagy átélte, vagy nem, és akkor vagy érti, vagy nem, de alapjában véve mindegy is, látod, én megértettem, és mit érek vele? ” (Terézia Móra: Nap mint nap. Budapest, 2006) L. ERDÉLYI MARGIT Az olvasás értékei és gondjai Adamikné Jászó Anna: Az olvasás múltja és jelene c. kötetéről „ Tudom, hogy valami meghal, amikor lemondok könyveimről... ” (Alberto Manguel) Adamikné Jászó Anna Az olvasás múltja és jelene című terjedelmes szakkönyve az olvasás folyamatát grammatikai, pragmatikai és retorikai szempontból vizsgálja. Nagy me-
