Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Grigorij Kanovics: Menahem, a cigány (novella, E. Fehér Pál fordítása)
Grigorij Kanovics Az éjszakai ismétlődő álmok és a mindennapi hullaszállítás után Menahem reszketve kívánta, hogy mielőbb végezzenek vele is. Egyetlen percig sem kételkedett abban, hogy már régen előkészítették számára a helyet a hullaszállító taligán és vele már nem történhet semmilyen csoda. Ma ő rak másokat, mint a koporsóba, a taligájára és leteríti egy szakadt lópokróccal a testeket, holnap pedig az új kommandó dobja a kocsi mélyére és tolja a kemencéhez. Ám úgy rendeltetett ezen a világon, hogy amikor már mindenben csalatkoztál, amikor a halál isteni kegyelemnek tűnik, váratlanul csoda történik. A kegyetlen fagyokkal terhes második lágerbeli tél kezdetén Menahem a női barakkban, ahová társaival együtt ment a soros teherért, hirtelen meglátott egy nőt és elámult:- Ilda! - kiáltott rá. Úgy nézett ki, mint egy szalmabábú rongyaiban, csaknem kopaszra nyírva, kicsiny, pihés füleiből hiányoztak a sárgaréz függők, szakadt, foltozott lábbelit viselt és még csak meg sem rezdült: állt a priccs lábánál és erőltetett nyugalommal nézett egy matt, fényét vesztett tükörcserépbe.- Ilda! A nő megfordult, rámeresztette meggylekvárszín szemét és azt mondta lengyelül:- Pan napewno sie pomylil. (Az úr, valószínűleg, tévedett.) Szaggatottan, kelletlenül beszélt, s egyáltalán nem titkolta, hogy a férfi a terhére van.- Én vagyok, Menahem. A tábortok egykor Litvában állt, a mi városkánkban, a hegyoldalban. Te jósoltál a tenyeremből...- Po zydówsku, niestety, nie rozumie. (Sajnos, nem értek zsidó nyelven.)- Menahem vagyok... Az, aki segített nektek, amikor Zoszkajuk elhullott... Nem emlékszel?- Na Litwie nigde nie bylam. Cale zycia spendzilam na Stansku. (Nem voltam soha Litvániában. Mindig Sziléziában éltem.)- Szerelmet és boldog jövőt jósoltál akkor nekem. Az élet minden gyönyörűségét... Mindent, kivéve Majdanekot... - Menahem nem adta meg magát. De az, akit ő Ildának nevezett, nem reagált ezekre az emlékekre. Elrejtette a rongyai közé - isten a tudója, honnan szerzett - tükörcserepét, felugrott, mint egy vad és a kijárathoz indult.- Przeprasyem pana, pan mnie y kims pomylil. Szukajte w drugim baraku swoje Ilde. Watpie, ze vám uda. Tu hidyie prawie codzienie sie zmeniaja do nirpoy- nania. (Bocsásson meg az úr, de valakivel összetéveszt. Keresse Ildáját egy másik barakkban. Itt az emberek akár egy nap is a felismerhetetlenségig megváltoznak.)-Ilda, Ilda - ismételgette a szinte megkövült Menahem. - Senkivel nem tudnálak összetéveszteni. Senkivel. Vágják le a fejemet, ha ő nem Ilda: ez az ő szeme, fűle, az ő járása, az ő hangja... Egyszerűen büszkesége nem engedi, hogy mégis
