Irodalmi Szemle, 2006

2006/9 - Grigorij Kanovics: Menahem, a cigány (novella, E. Fehér Pál fordítása)

Grigorij Kanovics- Tudod, hogy Iehezkel rabbi kivel beszél most? Soha ki nem találod.-Nos?- Egy cigány lánnyal a táborból.-Na?!- A cigány lány egy litet kért, s ezért jósol neki. Rabbi adott neki egy litet, de nem kért a jóslatból.- Egyáltalán tud a rabbi cigányul?- A szükség mindenre ráviszi az embert, még csivitelni is tudsz, ha muszáj. De a cigánylány tud jiddisül. Rosszul, de érteni őt. A rabbi pedig felvilágosította, hogy minden, amit az embernek tudnia kell a sorsáról, már régen megíratott a To­rában. Ott, mondta, minden világosan elmondatott, ami ezer éve történt, és az is, ami ebben a pillanatban történik, meg az, ami ezer múlva lesz... A cigány lány nem akarta tovább bosszantani a rabbit, hanem elment volna, de a rabbi nem engedte.- Ha Iehezkel rabbi nem tudja kidobni őt, lehet, hogy segíteni kell neki. In­kább nekem jósolja meg egy litért, hogy mi vár rám mostanság - horkan fel várat­lanul Menahem. Maga sem értette hirtelen és meggondolatlan kirobbanását, annál kevésbé, mivel semmilyen jóslatban nem hitt. Mi volt ez? Olthatatlan kíváncsiság vagy tu­datalatti vágy, hogy megtudjad magadról azt, amit aligha tudhatsz meg másoktól?- Egyébként a cigány lány szép - mondta Braha egyszerűen, minden irigy­ség nélkül, inkább valami titkos büszkeséggel, mintha nem másról, hanem róla lett volna szó. - Ilyen szépséget születésem óta nem láttam. Még álmomban sem. Braha szavai tűzbe hozták Menahemet. Mert, hogy szépségekkel Ionamiestes azért nem dicsekedhetett...- Mit keres ez a lány ott ilyen soká?- Hát biztosan meg akarja törni az öreget. Saját fülemmel hallottam, amikor azt mondta, hogy a cigányok azt is tudják, amit tollal soha le nem írtak és rajtuk kí­vül senki a világon nem ismer. És ha valóban így áll dolog? Iehezkel rabbi nem űzi ki a jövevényeket, amíg meg nem eteti és ki nem kér­dezi, hogy van-e tető a fejük fölött. Ki az, aki rajta kívül, éjszakára is nyitva hagy­ja az ajtaját a hajléktalanok és az üldözöttek számára? A mi rabbink, adjon néki az Úr hosszú életet, nem attól fél, hogy kirabolják vagy megölik, hanem attól, hogy nem tud valakin idejében segíteni. Aztán végre kijött a cigánylány. Vad, kihívó szépség volt: magas, szomorú arcú, fehér fogú. ízléstelen csillo­gó övvel szorította magára hosszú, bő szoknyáját, színes kendőt viselt, amely alól kibukkantak fényes, fekete hajfürtjei; hatalmas, félhold alakú fülbevalói zizegtek, meglibbentek minden lépésére, mint tengerentúli vad gyümölcsök a fán. Határozott járása volt, mint az erdei vadnak, néha szökkent egyet, mintha egyszerre menekül­ne a leselkedő veszedelemtől és kiszemelné következő áldozatát. Megylekvárszín

Next

/
Oldalképek
Tartalom