Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Grigorij Kanovics: Menahem, a cigány (novella, E. Fehér Pál fordítása)
Grigorij Kanovics- Tudod, hogy Iehezkel rabbi kivel beszél most? Soha ki nem találod.-Nos?- Egy cigány lánnyal a táborból.-Na?!- A cigány lány egy litet kért, s ezért jósol neki. Rabbi adott neki egy litet, de nem kért a jóslatból.- Egyáltalán tud a rabbi cigányul?- A szükség mindenre ráviszi az embert, még csivitelni is tudsz, ha muszáj. De a cigánylány tud jiddisül. Rosszul, de érteni őt. A rabbi pedig felvilágosította, hogy minden, amit az embernek tudnia kell a sorsáról, már régen megíratott a Torában. Ott, mondta, minden világosan elmondatott, ami ezer éve történt, és az is, ami ebben a pillanatban történik, meg az, ami ezer múlva lesz... A cigány lány nem akarta tovább bosszantani a rabbit, hanem elment volna, de a rabbi nem engedte.- Ha Iehezkel rabbi nem tudja kidobni őt, lehet, hogy segíteni kell neki. Inkább nekem jósolja meg egy litért, hogy mi vár rám mostanság - horkan fel váratlanul Menahem. Maga sem értette hirtelen és meggondolatlan kirobbanását, annál kevésbé, mivel semmilyen jóslatban nem hitt. Mi volt ez? Olthatatlan kíváncsiság vagy tudatalatti vágy, hogy megtudjad magadról azt, amit aligha tudhatsz meg másoktól?- Egyébként a cigány lány szép - mondta Braha egyszerűen, minden irigység nélkül, inkább valami titkos büszkeséggel, mintha nem másról, hanem róla lett volna szó. - Ilyen szépséget születésem óta nem láttam. Még álmomban sem. Braha szavai tűzbe hozták Menahemet. Mert, hogy szépségekkel Ionamiestes azért nem dicsekedhetett...- Mit keres ez a lány ott ilyen soká?- Hát biztosan meg akarja törni az öreget. Saját fülemmel hallottam, amikor azt mondta, hogy a cigányok azt is tudják, amit tollal soha le nem írtak és rajtuk kívül senki a világon nem ismer. És ha valóban így áll dolog? Iehezkel rabbi nem űzi ki a jövevényeket, amíg meg nem eteti és ki nem kérdezi, hogy van-e tető a fejük fölött. Ki az, aki rajta kívül, éjszakára is nyitva hagyja az ajtaját a hajléktalanok és az üldözöttek számára? A mi rabbink, adjon néki az Úr hosszú életet, nem attól fél, hogy kirabolják vagy megölik, hanem attól, hogy nem tud valakin idejében segíteni. Aztán végre kijött a cigánylány. Vad, kihívó szépség volt: magas, szomorú arcú, fehér fogú. ízléstelen csillogó övvel szorította magára hosszú, bő szoknyáját, színes kendőt viselt, amely alól kibukkantak fényes, fekete hajfürtjei; hatalmas, félhold alakú fülbevalói zizegtek, meglibbentek minden lépésére, mint tengerentúli vad gyümölcsök a fán. Határozott járása volt, mint az erdei vadnak, néha szökkent egyet, mintha egyszerre menekülne a leselkedő veszedelemtől és kiszemelné következő áldozatát. Megylekvárszín