Irodalmi Szemle, 2006

2006/9 - Grigorij Kanovics: Menahem, a cigány (novella, E. Fehér Pál fordítása)

Menahem, a cigány

pillantásával előbb a sánta Brahát mérte fel („No, szegénynek sem jósoltak a bölcsőben”), aztán a deli és fiatal Menahemre szögezte szemét („Ez a szépfiú akár cigány is lehetne”), és észrevéve, hogy nem érte el a kellő hatást, arra készült, hogy elmegy mellettük, amikor megállította a férfihang:

— Az én nevem Menahem.

— Az enyém Ilda.

— Jósolsz nekem?

— Miért ne? Jósolok én mindenkinek, aki fizet.

— Fizetek - mondta a férfi, aki akár cigány is lehetett volna.

— Kártyából, vagy tenyérből?

— Tenyérből.

— De a pénzt, drága, előre kérem.

— Mennyit kérsz tőlem?

— Mindenkitől egy litet.

Menahem benyúlt a zsebébe és kivette a pénzt.

Ilda sokáig forgatta a kezében az érmét, aztán bedugta valahová bő szoknyája alá, majd karkötős-gyűrűs kezébe vette Menahem nyitott tenyerét, és éneklő hangon, a tört jiddist, a sipoló lengyellel keverve tompán suttogni kezdett, hogy Menahemre a pikk dáma szerelme vár, aki hamarost megjelenik és tűzre lobbantja magányos szívét, ahogyan a szalmaboglyát a villám, és azt is elsuttogta, hogy boldogságát elveszejti, ha szerelme kedvéért nem mond le mindenről, ami a gyönyörűséges ismeretlennel való találkozásig számára fontos volt.

Braha tisztelettel elegyes félelemmel hallgatta Ildát, csodálkozva energiáján és magabiztosságán, Menahem pedig hol a jósnő örvényes szemét nézte, hol fel- gyürüzött kezét, amelyből ragályos forróság áradt testébe, és homályos vágyat, zavaros, szokatlan riadalmat keltett benne.

— Fartig! (Kész!) - mondta mély mellhangon Ilda. - Szebb jövőt egy litért senki másnál nem vehetsz! - Kacagott közben.

Nevetett Menahem is, észre sem véve, hogy nem engedte el a cigánylány kezét.-A kezemet pedig, szépfiú, visszaadod! Az én kezem, aranyom, sokkal drágább, mint a jóslat.

Megint nevettek.

Menahem zavarba jött és elrántotta a tenyerét.

— Isten veled! - énekelte Ilda és sietett más házakhoz, újabb keresetért... Volt neki egy egész városkára való szenvedélyes szerelme, felmérhetetlen gazdagsága és messzi utazása.

— Tetszett neked? - kérdezte csöndes hangon Braha, és nem várva meg a választ, hozzátette: - Csak az a baj, hogy nem zsidó. Ha az lenne, biztosan elvennéd.

— Ostobaság - vetette oda Menahem, de nem tiltakozott. - Honnan veszed ezt?

— így láttam...