Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Gabriela Rothmayerová: Látószög (elbeszélés, fordította Vércse Miklós)
Látószög Egyre-másra érik őt váratlan viharok, éppen azért, mert romantikus és annyira érzelgős. Igyekszem megérteni őt, és nem keverek ebbe a megértésbe semmilyen fölösleges érzelmet. Igyekszem, hogy kiérdemeljem a szerelmét. Valamelyik szomszéd rádiója pontos időt jelez. Aztán jelentik, hogy derült és nagyon szép idő lesz. Tehát hosszú kellemes nap vár ránk. A vécékagylóba öntöm a tegnapról maradt levest, kidobom a krumpli lepény fonnyadt maradékát. S egyben tanúja leszek az alsó szomszédék hangos veszekedésének.- Tudnom kell! Kell! Be kell vallanod, hol voltál nyolc és tíz óra között - kiabál az asszony.- Sehol sem voltam.- Sehol? Tehát sehol. S azt tudod, hogy közben láttak is? A vécé akaratlanul is olyan, mint a lehallgatókészülék. Leöblítek, hogy ne kelljen tovább hallanom. A konyhában a csészéket mosogatom, közben alulról fel- hallatszik a párbeszéd. A hang itt is jól hallható.- Azt hiszed, nem tudom, hol voltál?- Ha tudod, minek kérded?- Ezt merészeled velem? - hangzik a dühöngő női hang.- Nonono - válaszol a basszus.- Tudod, mi vagy te? Semmi újat nem tudok meg, de a lábam alatti szomszéd sem. A felesége semmi újat nem tudott mondani.- Hogy nem szégyelled magad, az után a ronda szuka után koslatni...- Befejezem a csészék mosogatását. A szobában szerencsére nem hallani semmit. Sajnálom a szomszédasszonyt, de nem tudom megérteni, miért gyötrődik annyira fölöslegesen. Ha a férjének mindegy lenne, nem csalná meg. A hűtlenség tulajdonképpen orvosság. Enyhíti a fájdalmat, hatásosan enyhíti, csak nem szabad gyanakvónak lenni. S az ember tudja-e bizonyosan, mi a csalás és mi a valóság? Nemegyszer kellemesebb az, amit szeretnénk, mint az, ami tényleg van. A nap rendületlenül ontja sugarait a szokatlanul tiszta égboltról. A szellő elállt. Indulunk a strandra. A ház előtt a férjem átveszi a megrakott táskát, és kéz a kézben megyünk. Izzad a tenyerünk. A férjem mindig kézenfogva jár a hölgyekkel, Az egyik ismerősöm nemrég megsúgta, gondolta, hogy meglep vele, vagy örömet szerez. Sem az egyik, sem a másik.- Hát nem érted? Láttam a városban, kézenfogva ment egy nőcskével. Elpirultam, s majdnem kibuggyantak a könnyeim. Szégyelltem magam az ismerősöm helyett.- Tudom - mondtam.
