Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Gabriela Rothmayerová: Látószög (elbeszélés, fordította Vércse Miklós)
Gabriela Rothmayerová Ahogy melegítem a tejet és szeletelem a fonott kalácsot, hallom, hogy a zárban megcsikordul a kulcs. Megkönnyebbülten sóhajtok fel. Vajat kenek a mazsolás kalácsszeletekre, nem rontja el a kedvem a kifutott tej sem, sebtiben a gáztűzhelyre teszem a teáskannában a vizet. A férjem az előszobában kilép a cipőjéből, és papucsba dugja a lábát. Fáradt, s egy kicsit még jobban bűzlik a nikotintól, mint máskor.-Nem alszol? - kérdi kedvetlenül.- Szia! Kávét kérsz vagy teát?- Megyek zuhanyozni. Aztán bosszúsan kiszól a fürdőszobából:- Nem moshatnád ki magad után ezt a francos kádat? A kádat kimostam, tiszta, csakhogy a férjem vitatkozni akar. Mindig veszekedni akar, ha ilyen fáradtan jön meg. Bosszant, hogy elég gyakran fáradt. Másrészt meg örülök, hogy egyáltalán megjön. Lehet, hogy ok nélkül bántom, lehet, hogy ma nem is akar veszekedni, mert ma semmi sem pontosan olyan, mint tegnap volt, és holnap ugyancsak másként lesz. Lényegében ez az én életörömöm titka. Szeretem a meglepetéseket, ezért másoknak könnyelműnek tűnhetek. De semmi értelmét nem látom a fölösleges tépe- lődéseknek. Ha már ábrándozni akarok, az legyen szép, semmiképpen sem gyanú- sítgatások, amik csupán a hangulatot rontják. A férjem borotválkozik a fürdőszobában, felfújja az arcát, a nyelvével támasztja alá és fontoskodva nézi magát a tükörben. Én meg súrolom a tiszta kádat. Fürdőköpenyben jön a konyhába, kellemes illatot áraszt, az arca sima, sűrű göndör fekete hajának a tincsei fénylenek. Készítem az erős teát, mialatt ő fogpiszkálóval tisztítja a körmeit. Reggelizünk. A konyhába besüt a nap, a linóleum, amelyre folyton változó rajzolatokat vet, megéled, érezni a gumiból áradó illatot. A vázában a rózsa kóka- dozik.- Remélem, nem vártál rám.- Vártam. De aztán elaludtam.- Akkor jó. Nem jöhettem, közbejött valami. A mazsolával pöttyözött fehér tésztában meglátszott fogainak nyomata.- Kialudtad magad? Vizslatva néz rám, a sötét fekete szemében éberség, érzem, hogy könnyen megsértődik. Elmosolyodom, hogy megnyugtassam. Nem akarom, hogy éber legyen, nincs szükségem az alakoskodására és vallomására, mégcsak meg sem akarom sérteni vagy haragítani. Ilyen szép reggelen dehogy.- Miért nem kellett volna kialudnom magam? Hát mégiscsak sértődötten biggyeszti az ajkát. A férjem romantikus és érzelgős fajta.
