Irodalmi Szemle, 2006

2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Gabriela Rothmayerová: Látószög (elbeszélés, fordította Vércse Miklós)

Gabriela Rothmayerová

Látószög

Szívből sajnálok mindenkit, aki tudni akarja előre a jövőjét. Ismertem egy hölgyet, aki nagyítóval vizsgálgatta tenyerének vonalait. A különféle alakzatokból akarta kiolvasni, gazdag lesz-e, hány gyermeke lesz és milyen hosszú élet vár rá.

Számonra a jövő egyszerűen szép. A varázsa éppen abban van, hogy nem tudom, mit hoz számomra. Ez a legvonzóbb benne.

Örömöm telik a jövendőben. Kínos lenne számomra, ha csak a pillanatnyi jelennek tudnék örülni. Amit most átélek, legyen bár akármilyen álomszép pillanat, már benne van a csalódás érzete. S mindaz, ami még csak lesz, az élet különös ízeit ígéri. Mennyire elrontanám a várakozás nagyszerű pillanatait, ha előre fürkészném, mit is hoz számomra az élet.

Alighanem egyike vagyok azon keveseknek, akik még a meteorológusokra sem haragszanak. Hiszek benne, hogy ott ülnek a térképek fölött, amelyek a különféle áramlatokat mutatják, a szélességi körök szerint ábrázolják az időjárási frontokat, és már nemcsak közönséges felhők, vízzel átitatott sűrű ködök számukra, hanem tényezők, amelyek befolyásolják az időjárás alakulását, s ezért felelősségteljesen, a legjobb tudásuk szerint készítik jelentésüket. Ha nem válik be, az emberek mérgesek, vagy legalábbis gúnyolódnak igyekezetükön. Engem nem zavar, ha tévednek a meteorológusok. Inkább örülök, ha végül mégis minden másképpen alakul.

Reggel felkél a nap, eláraszt vakító sugaraival, amelyek a szomszédos új tömbház ablakából verődnek vissza. Még nem laknak benne, de a jövendő lakók már kifényesítették az ablakokat, s a nap sugarai éppen az én szobámba tükröződnek vissza.

Behunyt szemmel fekszem, a szempilláim alatt aranyló tüzes háló lebeg vörös szemekkel. A kitárt ablakból üde frissesség árad. A kanyarokban fékek csikorognak, kerekek nyikorognak. Szomszédom a fejem fölött hangosan fújja az orrát, azután kétszer nagyot tüsszent. Távoli léptek dobogását hallani, ami ideközelít a fejem fölé, a tüsszögésre ugyanis felébredt a szomszéd gyerkőce, és a gyerekszobából a szüleihez rohan. Valahonnan a vasárnapi kalács vaníliás illatát hozza a szellő.

Legyűröm üresen lüktető fáradtságomat, ugyanis sokáig nem tudtam elaludni, hallottam a felvonó zörgését, a folyosón haladó lépteket, amíg csak fel nem hangzott az első autóbuszok berregése.