Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Hogya György: Agyagtáblák (esszénovella)
Agyagtáblák La taddár-ilu segít nekem, hogy megértsem az agyagtáblák üzenetét, és abban is segít, hogy ezek az agyagtáblák tovább hordozzák az önmagunkkal folytatott párbeszéd el nem múló üzenetét. Egy olyan életben, amelyben a tudatalatti valószínűbbnek és elfogadhatóbbnak tűnik számomra, mint a tudatosság... Igen, fontos döntéseim nagy részét - néha hosszas mérlegelés után - ösztönösen hoztam meg. Ösztöneim vezéreltek, és sokáig nem értettem, miért mertem magam rájuk bízni, honnan az a bizalom, amely hagyta, hogy felülbírálja eszem figyelmeztetését? Nyilván felesleges azon meditálni, hogy miképp is alakulhatott volna a sorsom, ha ösztönös döntéseimnek köszönhetően nem a méltatlan küszködés mellékutcájába, hanem a nemes küzdés arénájába kerültem volna... És mégis azt kell mondanom, hogy életemet továbbra is saját ösztöneim kényére-kedvére bízom, mivel úgy vélem, az ősi alaptörténetek megváltoztathatatlanul bevésődött nyomvonalai uralják történelmünket, s ezeken képtelenek vagyunk úrrá lenni - miként eddig sem. Úgy vélem, ösztöneim az én igazi, ősi és mégis megbízható kormányzóim. Megfontolt döntéseim - ha lettek volna - nem jelentettek volna egyebet, mint jámbor lényem szófogadó igyekezetét, hogy megfeleljek a kor elvárásainak. Fontos pozíció? Vakvágány, amelyet hatalmi pártérdekek és a pénz határoznak meg. Ha ezek alapján döntöttem volna, megszűntem volna én lenni... és nem lehettem volna az, aki vagyok... Nem kell Faust ördöge, én inkább Lesage18 Asmódiját választottam, s a lelkem felemelt háztetője alatt Cleofas Leonardo Perez Zambullo lovag megértő mosolyával szemlélem saját belső vívódásaimat. Képtelen vagyok az elmúlt kétezer év kultúráját felfogni, és feltétel nélkül magamévá tenni. Kényszeredetten meg kell állapítanom, hogy abban a kisvárosban, amelyben élek, sokkal inkább egy négyezer évvel ezelőtti civilizáció nyomvonalát fedezem fel...fejlett bürokráciájával, intézményeivel, fejlődésnek induló gazdaságával és kereskedelmével...és főleg: megváltoztathatatlanságra ítélt emberi jellemeivel. Életem kesernyés harc a kimondott és leírt gondolatokkal, és örökös szembesülés a múlt ismeretlen, ingoványos rétegeivel. Ráadásul mindez állandóan holmi becsapottság érzését kelti bennem, mégsem mondhatok mást, mint hogy elégedett vagyok a sorsommal, mivel csak egyes egyedül én ismerek e sorokban önma- gamra... s ennek köszönhetem, hogy ebben a kétségbeesett létformában is képes vagyok néha a boldogság érzésében elmerülni... Talán csak pár embernek adatott meg a kitekintés, a felülemelkedés, a lelki gyötrődésnek a képessége. Igen, ezek kötnek össze „tartósan” és „rothadatlanul”19 La-taddár-ilu-val, és mindenkivel, aki a köztünk lévő időszakban gondolatokkal töltötte meg a világot... Sokáig azt hittem, hogy ez a kitekintés és felülemelkedés tesz szórakozottá
