Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Hogya György: Agyagtáblák (esszénovella)
Agyagtáblák (mármint éveim száma) vagy eddigi olvasmányaim megengednék. Van bennem valami, ami nagyon ősi, nagyon régi, s nagyon is tudatos, csak éppen nem az én tudatomat szolgálja, s nincs összhangban az én tudatommal... Ilyenkor szembe kell néznem az estleges váddal... ó, jaj, mondjuk inkább így: felmerül a lehetősége annak, hogy mindaz, amit itt olvashatsz, az nem is egy elme szüleménye! (Milyen megalázó, mikor érdemeim említésekor kifog rajtam egy mondat....!) Miként egyesek addig nem nyugszanak, míg az újszülöttről „ be nem bizonyítják” (szeme, füle, vagy arcvonásinak vélt hasonlósága alapján), hogy erre vagy arra az ősre hasonlít, egyes nyughatatlan kortársaim is létkérdésnek tekintik majd, hogy bebizonyítsák: amit írtam, azt ennek vagy annak az előttem élt (esetleg kortárs) írnoknak a hatására tettem. Az anya persze csendesen mosolyog... Csak enitu6 tudja, kivel hált a színarany ágyban, amikor megjelent Dumuzi, hogy isteni küldetésének eleget tegyen... Amikor tehát leírom a városunkba tévedt (?) Emberfia történetét, nem ,, tudatosan ” válogatom a mondanivalómat, hanem csupán az általam megtalált, titkos agyagtáblák szövegeiből próbálom kikövetkeztetni, mi is történt. Ugyanakkor valami „felsőbb ”, rendszerező elv érvényesül a történetben, amelyet be kell vallanom, én magam sem ismerek fel teljes valóságában, és az írásban is, amely mintha öntörvényűén haladna, s nekem semmi dolgom nem lenne vele, mint engedni a kényszerítő hatásának. A gyanú akkor fészkelte belém magát, amikor észrevettem, hogy a levéltárban, amelyben dolgozom, egy bizonyos „borítékot"feltörtek. Városunk levéltára- több tízezres agyagtábla-gyűjteményével - egyike a legnagyobbaknak. Szinte minden megtalálható itt: En-temena első törvényeitől kezdve a trónbitorló Uru-inim- gina „reformintézkedésein” Lugal-zege-szi és az akkád Sarru-kín törvényeim keresztül a himnuszokig és más irodalmi művekig. Különös gonddal törődünk az itt elhelyezett agyagtáblákkal - a padlóban vízzel teli vájatok biztosítják a levéltár páratartalmát —, s mivel kétnemzetiségű ország vagyunk, szinte valamennyi „ könyv ” kétnyelvű (sumér és akkád) formában lelhető fel. Az agyagtáblákat agyagból, aszfaltból vagy nádból készült ládákban, dobozokban és kosarakban helyezzük el, a kosár (pisan-bud-ba) pedig agyagcímkét kap, melyen feltüntetjük a kosár tartalmát A katalógusok a címeket a művek kezdőszavai alapján tartják számon. A különösen fontos vagy titkos tartalmú agyagtáblákat azonban külön tokba helyezzük, melyet pecsétnyomóval hitelesítünk. Ezt a tokot lehetetlen felnyitni anélkül, hogy a tulajdonosa rá ne jöjjön. Egyrészt a pecsét esetleges megsértése miatt, másrészt magát az agyagot sem lehet észrevétlenül „ kibontani ” és újra „betapasztani”, mert minden kezdő írnok tudja, hogy az agyag, ha megszárad, összemegy, tehát a tettes, miután - elolvasva a táblák tartalmát - újra zárta a tokot, nem számol azzal, hogy egy idő után az új tok - a tartalmát képző táblák miatt - összeszáradás közben megreped.
