Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - H. Nagy Péter: Elmélet és vizualitás (Szombathy Bálint új kiadványairól)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE rációs, biografikus emlékezet elhalványulásával maguk is újabb közvetítőcsatornákra szorulnak. Ebből a szempontból a sorozat nagyon is felveti a kommunikatív és kulturális emlékezet kettősségét. Mindenekelőtt azért, mert a Hősök voltunk széria az említett „felnégyeléssel” alkalmassá teszi e „szimbólumokat” arra, hogy ne maguk, hanem a hozzájuk való viszony lehessen az emlékezet alapító effektusa. A múlt jelenvalóvá tétele tehát egy megfordítást feltételez, amely viszont kinyitja az emlékezésfolyamot a jövő felé. Ez a példa igen élesen bevilágítja, hogy a tényleges történelemtől távolodva miért az emlékezés valósága lesz a kultúra hordozója. Mindemellett a Hősök voltunk sorozat felvet egy más természetű dilemmát is, ezt azonban L. Simon László annyira pontosan érzékeli, hogy mondataihoz szinte alig van mit hozzátennünk. Szombathy Bálint „»bélyeges képein« a totalitárius rendszerek sajátos esztétikaivilág-teremtő igényének (gondoljunk csak az építészetre, szobrászatra, plakátművészetre, festészetre stb.) lenyomatait dolgozta fel, s találta meg azt a — bizonyos értelemben - minimalista képi megjelenítési formát, amelyben a totalitárius rendszerek az embereket uniformizáló, egyformán szürkévé, jellegtelenné tevő módszerének érzetét is felvillanthatja. Ugyanakkor képein az is megmutatkozik, hogy a kommunista szimbólumot, a vörös csillagot felhasználó bélyegkészítők akaratlanul is vizuálisan nagyon izgalmas felületeket eredményező pszeudo pop art műveket hoztak létre, amelyeket Szombathy továbbgondolva átdolgozott: s például a színek megváltoztatásával, rózsaszínné, lilává tételével a szocializmus pszichedelikus, kábító, bénító jellegével szembesít.” Valóban, a társadalom anonim produktumainak művészi médiumként való felhasználása kerül itt előtérbe, mely folyamat kidomborítja az önkéntelen alkotás tudatos kontextualizálásának eseményét. A talált tárgyak költészete egyfelől visz- szacsatol Szombathy Bálint életművének egy korábbi fázisához (pl. a híres Poetry című album vizuális munkáihoz), így egyfajta koherenciát tesz láthatóvá a szerzői orientáció tengelyén. Másfelől ez volna az egyik megkerülhetetlen kérdésirány is, mellyel A konkrét költészet útjai és az Art Tot(h)al a teória szintjén néz szembe. Ebből következően Szombathy Bálint utóbbi három kiadványa nagy biztonsággal sorolható a kortárs művészeti tendenciák megértésének kulcsművei közé. H. Nagy Péter
