Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - TALLÓZÓ - Zólya Andrea Csilla: Egység és határok? (publicisztika)
87 TALLÓZÓ Egység és határok? A magyar irodalom egésze szempontjából is érdekes, számos izgalmas kérdést és állítást megfogalmazó konferencia zajlott le április 8-án a kolozsvári Sapientia EMTE Ováry termében. A költészetnapi rendezvénysorozat keretében Egységes magyar irodalom. Realitás vagy utópia? címmel egész napos konferenciát szervezett az E-MI1. Meghívott előadóként felléptek: Egyed Emese költő, irodalom- történész, Boka László irodalomtörténész, kritikus, Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője, Szilágyi István író, a Helikon főszerkesztője, Bréda Ferenc író, kritikus, Szakács István Péter tanár, irodalomtörténész, Németh Zoltán író, költő, irodalomtörténész, Orcsik Roland költő, kritikus, illetve a rendezvény moderátora és házigazdája Balázs Imre József költő, kritikus, irodalomtörténész. Balázs Imre József a címre való visszakérdezéssel indított: Egységes-e a magyar irodalom? Ez a feltételezett „egység” realitás vagy utópia vagy...? És egyáltalán egységesnek kell-e lennie a magyar irodalomnak? Természetesen a kezdéskor elhangzott az is: a kérdéskör már több korábbi beszélgetés és konferencia tárgyát képezte, tekintettel arra, hogy egy sokat vitatott témát kínál. Egyed Emese „A költészet a kissé rendetlent kedveli” című előadásában egy irodalmi határokat és tényleges határokat átlépő utazása emlékét idézte, a magyar irodalom sokszínűségét illusztrálva. Előadásának hangsúlyos pontjait képezte a személyesség fontosságának hangsúlyozása, az egyéni olvasás, az egyéni értékrendek kiemelése, mivel „egyéni értékrendek nélkül nincs olvasás”; illetve a kevertség és rendetlenség fogalmak, amelyek az összmagyar irodalom esetében a régiók közötti átjárások szempontjából lényegesek. Boka László az egységre vonatkozó kétségek múlt századbeli alakulására, az előzményekre adott rálátást előadásában. Felidézte az 1979-es és 1982-es Új Forrás-vitákat, a „spenót” megjelenését, a Szerb Antal és Babits irodalomszemlélete közötti különbségeket. Az 1979-es vita egyik lényeges kérdése: „értéktudatú nemzet vagy nemzettudatú érték?”, míg az 1982-es irodalmi önszemlélet problematikája: „létezik-e valamiféle egységes irodalom vagy sem?” Történelmi felvezetője i- gen jól érzékeltette, hogy az egység fogalma tulajdonképpen már Babitsék korában is problematikus volt. Míg Szerb Antal 1934-ben több magyar irodalom kialakulásáról beszél, addig Babits elfogadhatatlannak tartotta az egyazon kultúrán belüli más-más értékrendek létrejöttét. A nemzeti kánon meghatározása problematikus,
