Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Százdi Sztakó Zsolt: Tükörjátékok (elbeszélés)
Százdi Sztakó Zsolt sen fáradoznak, hogy testünkön szőrzetet növesszenek, mióta a homo sapiens újfajta technikákat fejlesztett ki a hideg elleni védekezésre fölösleges energiapocsé- kolás, hogy testünket szőrzettel védje, ezért hát a kultúrember nap mint nap kilátástalan küzdelembe kényszerült, ahol az ellenfél az idő előrehaladtával nemhogy gyöngülne, de mind makacsabb ellenállást tanúsít a borotvapengével szemben, hiszen a kezdetek kezdetén még csak puha pihe, ami az arcán van, de aztán, ha a férfi könnyelműen belesétál a csapdájába, és elkezdi kezdetben még csak egy életlen pengével kapargatni, hamar azon kaphatja magát, hogy már a legnemesebb acélnak is méltó ellenfele. Persze, ott lett volna a kézenfekvő megoldás, hogy növesszen szakállt, csakhogy itt megint közbeszólt a neveltetés és az otthon látott példa, amely úgy látszik, egy életre meghatározza némely ember sorsát. Értelmiségi családban nőtt fel, ahol senki se viselt szakállt, de még a baráti körükben sem, akik történetesen szintén mind egyetemi professzorok, orvosok, irodalmárok voltak. Az apja, aki mindig kényes volt a külsejére, már-már piperkőc, még ideológiát is gyártott hozzá. Szerinte, egy kultúrembernek mindig találnia kell naponta öt percet, hogy megszabadítsa arcát a szőrzettől, és ezzel az aktussal tegyen bizonyságot a civilizáció mellett, a- mely kiemelte az embert az állati sorból. Hiszen a civilizáció sok évezredes története pont azzal vette kezdetét, mikor az első ember megborotválkozott, hogy így különböztesse meg magát az őt körülvevő állatvilágtól. Mintha azt akarta volna mondani: én már ember vagyok, és semmi közöm azokhoz a szőrös fickókhoz, a- kik ugyan nagyon hasonlítanak hozzám, de mégse emberek. így történt, vagy valahogy így... Aztán persze gondoskodnia kellett valamiről, ami az elvesztett szőrzet helyett megvédte a hidegtől, és elkezdte a zsákmány állatok bundáját viselni. Ezzel azonban, hite szerint, magára öltötte az adott állat tulajdonságát is. Amelyik állat erős volt, az őt is erőssé tette, amelyik ügyes vadász, az őt is ügyes vadásszá tette, amelyik állat pedig félelmetes volt, az őt is félelmetessé tette. így aztán megszülettek a különböző kultuszok, amelyekből aztán később kifejlődött a vallás. Ha már egyszer ennyire utálta a borotválkozást, és az ennyi kellemetlenséget okozott neki, egy játékot talált ki, hogy elviselhetőbbé tegye a reggelenkénti monotóniát. Azt találta ki, hogy minden reggel, amikor a tükörbe néz, tulajdonképpen nem is az ő arca, amit ott lát, hanem az alteregója, aki napközben a háttérbe húzódik, és csak ilyenkor, reggel nyilatkozik meg. Csak ez a néhány perc áll a rendelkezésükre, hogy elbeszélgessenek, megvitassák közös dolgaikat, és hiába is próbálna máskor jönni, az alteregó nem mutatkozik, vagy egyszerűen nem áll szóba vele. Most is, akár egy duzzogó kisgyerek, sértődötten hallgat. Mindig ez van, ha elutazik, és őt egyedül hagyja, utána napokig nem akar vele szóba állni. Most azonban, meglepetésére ő kezdte, mint egy házsártos feleség.- Szép kis alak vagy, se szó, se beszéd, napokra magamra hagysz, no és kit hoztál magaddal?- Gábrielnek hívják - mondta kicsit ostobán, mintha védekezne, és már ez
