Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Százdi Sztakó Zsolt: Tükörjátékok (elbeszélés)
Tükörjátékok is egy érv volt amellett, hogy pszichiátriai kezelésre szorul, elvégre ki az, aki az al- teregója előtt védekezik?- A nevét tudom. De miért hoztad őt ide?- Szolidaritásból. Nem volt hol aludnia, én meg nem engedtem, hogy a pályaudvaron éjszakázzon. Az alteregó gúnyos fintort vágott.- Világ csavargói, egyesüljetek! Csak azt nem értem, hogy miért a te lakásodon. Az alteregó tudta jól, hogy mivel hozhatja ki őt a sodrából, és most pont e- zen ügyködött. Legszívesebben behúzott volna egyet az alteregó vigyorgó képébe, de ezzel csak azt éri el, hogy elvágta volna a kezét.- Semmi közöd hozzá, hogy kiket fogadok a lakásomba - sziszegte. Most a másik sértődött meg.- Tulajdonképpen nekem teljesen mindegy, én csak téged védelek. Amikor elmentél, akkor se zártad kulcsra a lakást, és a lány a szomszédból idejárt a fiújával. Itt, ebben a kádban hancúroztak, még nézni is kész fertő volt.- Alszent, képmutató. Gondolod, hogy nem tudom, hogy mindig kukkolsz, amikor felhozok magammal egy lányt? Az alteregó kajánul elvigyorodott- Megfeledkeztél róla, hogy én a te tudatalattid vagyok, nincs önálló személyiségem. Én csak a benned megbúvó perverzitást örököltem.- Még jó, hogy így van - dörmögte zavartan, mert egy pillanatra tényleg azt hitte, hogy a másik önálló személyiség, akinek önálló döntései vannak.- Nyugodj bele, így van, és én könyörtelenül szembesítelek a benned lakó összes aberrációval. Egy pillanatra ellenállhatatlan kísértést érzett, hogy összetörje a tükröt, és az alteregó vigyorgó képét.- Számolj tízig, lélegezz mélyeket, és győzd le a kísértést, mert azzal csak azt éred el, hogy összevérzel itt mindent. Ami pedig engem illet, készülj fel, én az elkövetkező évtizedekben hűséges és megvesztegethetetlen társad leszek. Az alteregó szemtelen magabiztossága kihozta sodrából, és most már tényleg dühös volt, és a kelleténél talán jobban felemelte a hangját.- Azt gondolod, hogy nem tudok elbánni veled, pedig ahogy létrehoztalak, ugyanúgy el is törölhetlek, hisz te az én fantáziám szüleménye vagy.- Furcsa elképzeléseitek vannak nektek, embereknek a teremtésről. Az egészről azt hiszitek, hogy csak egy játék, amire ráunhattok és visszaszívhatjátok, pedig a teremtő éppúgy függ teremtményétől, mint a teremtmény teremtőjétől, sőt, talán még egy kicsit jobban is. És ezt példák egész sorával igazolhatnám, de most maradjunk a legismertebbnél, az Isten és az ember példájánál. Lám, az Isten megteremtette az embert, hogy imádja Őt, és neki adta az édenkertet, de az ember az első adandó alkalommal ellene fordult. Inkább a plagizátor volt előtte kedvesebb,
