Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Tóth László: „Pozsonyban születtem, magyarnak születtem...” (esszé)
Tóth László tésének harmadik fontos terepét a cserkészélet biztosította, amit utólag minden tekintetben élet- és életút-meghatározó élményként, értékként, tapasztalatként minősíthetünk Peérynél. A cserkészélet a fizikai erőnlétet fejlesztő életmódon kívül egyfelől az intenzív közösségi élet élményét adta neki, fokozatosan elmélyítve társadalom- és közösségismeretét, másfelől életre szóló természetélménnyel gazdagította. Peéry természetfelfogása szinte panteisztikus húrokat zenget meg, az ember természetből vétetettségét és természetbe vetettségét a gondviselés legnagyobb ajándékaként fogta föl, az Isten-természet a harmónia legmagasabb fokát jelentette a számára. Természetélmény és szellemi ébredés egybefonódása természet és emberi szellem egybetartozásának tudatát, hitét erősítette benne. „A lélek! ami emberré teszen” Mindezek tudatában meglepőnek tarthatjuk azt a képet, mely írónk közvetlenül tizennyolcadik születésnapja előtt, nem titkoltan egy majdani közzététel reményében vezetett kézírásos naplójából elénk tárul. (A dokumentumot az író özvegye, Peéry Leona asszony bocsátotta rendelkezésünkre néhány évvel ezelőtt férje kéziratos hagyatékából.) A még írónk családnevén, Limbacher Rezsőként jegyzett, jellemzően (ön)ironikus című Pillanatnyi elmezavar naplója — alcíme a kissé sutára sikeredett Jegyzőkönyv; mely az elszórt gondolatoké - irodalom- és művelődéstörténeti jelentőségéhez nem fér kétség, mivel az élet- és pályakezdés olyan összefüggéseit engedi látni, illetve helyenként olyanokra enged következtetni, melyek a Peéry-recepció számára eddig homályban voltak. Az egy 1928-as, német nyelvű - nyilvánvalóan édesapjától származó - orvosi naptár (Árztekalender) lapjaira rótt naplósorok a felnőtté válás és a családjához való ambivalens viszonyulás belső történéseit és vívódásait, lélekrezdüléseit, az író lelki problémáira rávilágító helyzet- és önelemzéseit rögzítik. Tudomást szerzünk belőlük az olvasmányairól, a közvetlen környezetével s önmagával való, háborgó lelkének válságaira utaló belső konfliktusairól. E feljegyzései legnagyobb részt az önazonosságának kialakításával és megőrzésével kapcsolatos, jellegzetesen (poszt)kamaszkori küzdelmeit, vívódásait érintik. Ekkor már lázas szorgalommal s a legnagyobb tudatossággal az írói pályára készül, s anélkül, hogy tanulmányait elhanyagolná, mindent ennek rendel alá. Az 1928-as esztendő Peéry életének első nagyobb, döntő jelentőségű fordulópontja. Nemcsak azért, mert sikeres gimnáziumi érettségit tett, s nem is csak a- zért, mert márciusban - betöltve tizennyolcadik életévét-, úgymond, hivatalosan is felnőtté vált, s végül nem csupán a Sarló megalakulásához vezető szellem-, mozgalom- és művelődéstörténeti jelentőségű augusztusi gombaszögi tábor miatt, mely az ő életében is vízválasztónak bizonyult, hanem az érzékeny lelkében dúló sorsdöntő viharok és a nála végső soron ösztönzőnek bizonyult válságok, továbbá a formálódó személyiségében ez idő tájt lejátszódó változások okán is. Ugyanis ekkor következett be világ- és értékszemléletének szinte száznyolcvan fokos fordula
