Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Juhász Dósa János: „...közéleti szenvedély nélkül nincs újságírás, de irodalom sem” (beszélgetés Mács Józseffel)
Juhász Dósa János gyerekkori élményei. Szerinte csak repülök a falvak fölött, és néha-néha megkarcolok egy ismeretlen tájat. Fábry a Téli világot viszont már úgy kommentálja, hogy jólesőn feledteti az első kötetem zsengéit. Bár megjegyzi, hogy néha túlmegyek azon a ponton, ahol a novellát illett volna befejeznem. * A mostanában megjelent köteteit hogyan fogadta a kritika?- Magyarországon sokkal többet írtak rólam, mint idehaza. Az Adósságtörlesztésről először Ozorai Ferenc írt, később nagyon szépeket írt róla Görömbei András az Alföldben („ezeket a sérelmeket nem megbosszulni, hanem jóvátenni kell, mert az adósságtörlesztés mindig ártatlanokat sebez halálra, és egy újabb bosz- szú mérgét hinti el”), valamint Szombathy Viktor a Magyar Nemzetben. De kaptam egy megható levelet Szabó Páltól is. Később a Temetőkapu c. regényemről Czine Mihály azt írta, hogy a szlovákiai magyar irodalom legjobb regénye, s párhuzamot von Szilágyi István Kő hull apadó kútba c. regényével. Czine pozitívan írt a Szélfúvásban c. regényemről is. Az. Öröködbe, Uram c. tetralógia első két kötetéről Tőzsér írt méltatást a Könyvpiacban, s valahogy úgy summázza a véleményét, hogy nem más ez, mint Gömör nagyregénye. Cselényi a negyedik kötetre esküszik, bár ő nem szereti a regényfolyamokat, inkább húsz gépelt oldalas regényeket olvasna. Barta Gyula párkányi festőművész csak annyit mondott, amikor elolvasta, hogy: „Jóska, ez a Bibliám.” * Az Adósságtörlesztés, amelyet sokan a legjobb regényének tartanak, csak négyévi hányódás után jelenhetett meg.- 1964-ben benyújtottam a Szépirodalmi Kiadó magyar részlegéhez, de a részleg akkori vezetője Ladislav Meislinger (aki magyarul is tudott) visszavágta. De 1968-ban Dobos László került a helyére, s ezzel a regény előtt is szabaddá vált az út. * Ezért a regényéért kapta meg a Madách-dijat is.- Méghozzá az első helyen, ugyanis három díjat osztottak akkoriban. Én kaptam az első helyet, a második Zs. Nagy Lajos lett a Tériszonnyal, a harmadik pedig Csanda Sándor egy tanulmánykötetével. A Csemadok akkori közgyűlésén lemaradtam a megnyitóról, mert annyian jöttek dedikáltatni a könyvet. * Ezt a müvét tartja az életmű legfontosabb darabjának?- Egyáltalán nem, sőt a mai napig harcolok az ellen a hamis szemlélet ellen, hogy ez a legjobb művem. Mintha az ember mást nem is írt volna. Legalább elolvasásra érdemesnek tartom a Kétszer harangoztak c. regényemet, amely egy pás- kaházai, megtörtént eseten alapszik. * Ön újságíróként számtalan emberrel, történettel találkozott. A regényei is ezeket a történeteket fejtik tovább?
