Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Juhász Dósa János: „...közéleti szenvedély nélkül nincs újságírás, de irodalom sem” (beszélgetés Mács Józseffel)
Juhász Dósa János- Valóban elfogadtam azt a világot, és a világnak az a szent helye, ahogy én akkor a pártlapot, az Új Szót képzeltem, a szememben a szocializmus temploma volt - és erre föl azt kellett megtapasztalnom, hogy az általam elképzelt világ a feje tetején áll. S ekkor rátértem egy gondolkodó, az akkori viszonyokkal szembeforduló útra, s emiatt Dénes Ferenctől, az akkori főszerkesztőtől nagyon rossz minősítést kaptam. 1957. január ötödikén ki is rúgott, ugyanis megijedt a magyarországi forradalomtól és az Új Szóba is begyűrűző forradalmi szellemiségtől, s engem használt fel arra, hogy elrettentő példát statuáljon. Előzőleg már (a korábbi főszerkesztő) Lőrincz Gyula is behívatott, mert állítólag az egyik Gorkij-kötetről írott recenziómban arról értekeztem, hogy Gorkij szexuális viszonyt folytatott az anyjával. Lőrincz üvöltözött, bár mint később kiderült, azt sem tudta, hogy miről van szó. Lefasisztázott, majd ami még rosszabb volt akkoriban, lenépikollégistázott, a- kit Rajk László szervezett be. Elindult velem a képzeletbeli lift - lefelé! És szinte már magam is elhittem, hogy azt írtam, amit Lőrincz állított. Büntetésből áthelyezett a mezőgazdasági rovatba (ez volt az osztályharcos rovat), s így lettem vidékjáró. Dénesnél pedig akkor telt be a pohár, amikor tiltakoztam az ellen a döntés ellen, hogy a helységneveket csak szlovákul szabad leírni. * A kollégák hogyan fogadták a hírt, hajlandóak voltak később megismerni az utcán?- Persze, csak akkor ott nem mertek szólni az érdekemben. Az egyetlen, aki nyilvánosan kiállhatott mellettem, Balla József, a lap akkori pártelnöke volt. Ezt onnan sejtem, hogy ő volt a második, akit Dénes kirúgott. Bár már volt egy komoly priusza, hiszen pártelnökként templomban esküdött. De azért még a meggyőződé- ses kommunisták között is akadtak barátaim, mint Gál László vagy Kerekes István, akikkel egész a halálukig jó kapcsolatban voltam. * A féléves kitérőt követően Szőke József felvette az Új Ifjúsághoz, majd Szabó Rezső főszerkesztősége idején a Hét szerkesztője lett, ahol 1960-tól 1991-ig dolgozott.- Az Új Ifjúságban megüresedett egy hely, ahol a kulturális rovat vezetésével bíztak meg. Igaz, kevesebb fizetést kaptam, mint az Új Szóban, de akkor ez is nagyon jókor jött. 1960 októberében aztán átmentem a Héthez, ahol voltam főszerkesztő-helyettes is, s a lap mellékletének, a Fórumnak a felelős szerkesztője. Büszkén mondhatom, hogy volt egy időszak, amikor a lap példányszáma 17 ezerről 41 500-ra emelkedett, mert az olvasók úgy érezték, hogy a lapnak üzenete van a szlovákiai magyarság számára. Ekkor jelent meg a Beszélő múlt c. tizenhat oldalas mellékletünk is, amelyben feldolgoztuk a szlovákiai magyar vidékek történelmét. Járásonként kialakítottunk egy szerkesztőbizottságot, Csanda Sándor és Kiszling Eleonóra bírálták az anyagot, s bizony nem kis bátorság kellett hozzá, amikor a címlapon a Csallóköz földjét egy igazi magyar huszár taposta. A pártköz
