Irodalmi Szemle, 2006

2006/1 - Csordás János: A végrehajtó, A gyűjtögető avagy Szólítson nyugodtan Xéninek... (novella)

A gyűjtögető avagy Szólítson nyugodtan Xéninek..- Menjünk a tetőtérre - javasolta Wapen Wapen, miután a tizenkettedik emeleten kiszálltak. - A friss levegőn talán jobban lesz...

Janó Poslanec nem lett jobban. A Hold és egy pislákoló neonreklám tompa fényében rögön észrevette azt a karcsú, fémes szerkezetet a szálloda tetején. Hosszasan nézte, alig hitt a szemének.- Liberális demokrata legyek, ha nem egy csészealjat látok! - képedt el néhány heveny csuklás kíséretében. — Látja azt a micsodát?

Wapen Wapen szeme fényesen ragyogott.- Igen, látom. Az enyém, azon jöttem.

Janó Poslanec tátott szájjal hátrált. Lassan jutott el a tudatáig, hogy tényleg nem képzelődik. Az is az eszébe jutott, hogy a szépséges Xéni körül valami nincs rendben... pedig micsoda elragadó teremtmény!- Ez nem lehet igaz! - fakadt ki. - Hisz maga nem zöld marslakó! Nem is pikkelyes!-Nem. Mi nem úgy nézünk ki.

Janó Poslanec hirtelen kijózanodott, csuklása is abbamaradt. Összeszedte magát, igyekezett diplomatikusan fellépni.- Még érvényes a képviselői immunitásom! Követelem, hogy...

És ekkor elakadt a hangja. Wapen Wapen bal kezével letépte Nicole Kidman-féle jobb karját, minek következtében előbukkant az egyik csápja. Janó Poslanec némán hápogott, nem bírt megmozdulni, a látványtól megdermedt. A szeme tágra nyílt, testének nyílásaiból furcsa hangok áramlottak ki, verejték gyöngyözött a homlokán.- Mit akar? - nyögte.

Wapen Wapen megszabadult a másik női kartól is, s csápjaival az emberi lény hóna alá nyúlt.- Gyűjteményem dísze lesz! - örvendezett. - Külön vitrint kap! - Könnyedén megemelte legújabb trófeáját, s meggyorsítva lépteit, boldogan vitte az űrkomp felé. Majd halkan, mintha csak magának mondta volna, még hozzátette: - De előbb ki kell tömnöm.