Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Czapáry Veronika: Kettősség, Részlet az Őrültek Városa című készülődő regényből Komunikáció (novella)
Czapáry Veronika Kettősség' Tudta, persze, hogy meg fog történni, az álmok és ébrenlétek világában, és Aliz nem tudta, melyik valóságból ért át ide, mikor álmodott, és mikor volt egészen ébren. Nem tudta eldönteni, melyik valóságban van ébren és otthon, de egy idő után arra gondolt, mindez már nem is lényeges. Hol van az a vékony határvonal, ahol különválik a kettő, kérdezte magától. Kissé fárasztó volt arra gondolni, hol válik szét a kettő, hol lehet olyan dolgokat találni, amik csak az álmokra jellemzők, vagy a- mik csak a valóságra, és Aliz, aki az Őrültek Városában lakott, nagyon is jól tudta, hogy mindez megtörténhet. Nagyon jól tudta, hogy a gondolatok olyanok, akár az álmok, az olvasás pedig a tündérország csodálatos világába való belépés, ahol szirének játszanak a hajukkal és minden egészen valóságos. Változatlanul mindig újra felébredtem. Az álmok eme félhomályában mindig őt láttam magam előtt, valamilyen pózban, meghatározhatatlan pózban, valahonnan, ahogyan az emlékeim hálójából elő tudtam halászni, nedvesen és eszeveszetten, őt, a szerelmem tárgyát. Csak ült és a kandallóban égett a tűz. Meleg fehér és barna csíkos pulóvere volt rajta, könyvet olvasott és mosolygott, és én tudtam, ezen a nyáron is engem fog szeretni. Mosolygott, magabiztosan maga elé nézett, mint mindig, és én újra megkívántam. Még mindig magam előtt látom az utcát. Az utcát, ahol együtt éltünk, és azokat a hosszú éveket, amiket abban a házban éltünk, ahol mindig fújt a szél, és minden nyáron ugyanazok a felhők szálltak, szépen, lassan, hosszan el az éjszakába. Csak később jött rá, évekkel később, hogy mennyire gyűlöli a férfit azért, mert őt szerette. Akkoriban csak játék volt, nem számított, nem lehetett tudni, hogy az évekkel, ezekkel a gyönyörű, és áttetsző évekkel beléjük kúszik a félelem, és a gyűlölet kap vezérfonalat, egy kedvesen játszó néma gyűlölet, azokért az arcokért, melyek megtámadták, s azokért a kezekért, melyek nem engedték élni, a gyűlölet, mindazért, ami azt mondta rá, hogy értéktelen. Aliznak voltak olyan periódusai, amikor gyűlölt mindenkit. Voltak pillanatok és évek, amikor bosszút akart állni. Bosszút az elfecsérelt évekért, amit a tükörnek e- zen az oldalán kell élnie. Gyűlölt mindenkit, aki ezen át akart érni, aki ezen át a
