Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - Spiró György: Fogság (regényrészlet)
Spiró György hosszú, ősz szakálla lengedezett a szélben, és amennyire így fejjel lefelé látni lehetett, mosolygott. Nagy bűnöket tudhatott le a halálával boldogan. Egész nap mászkált a kertben Úri, mert új megfeszítendőket is hoztak még, de Marcellust nem találta. Megszökött? Időben megjött az esze? Megölték korábban? Alkonyaikor Nero meggyújtatta a megfeszítetteket, hogy világítsanak és lássák őket a népek; szalmát raktak a keresztek aljába és meglocsolták olajjal, hogy jó füstösen égjenek. A holtak némán sercegve, az élők jajgatva égtek. Megérkezett Rómába Alexandria. Eddig csak lenézték és kinevették Rómában a zsidókat; a nazarénus vakhívők elérték, hogy gyűlöljék. Marcellus a kecskék mellől mászott elő késő este, amikor Úri hazaért.-Nem láttalak megfeszítve, édes fiam - üdvözölte Úri tárgyilagosan. Marcellus a kecskeszart törölgette a lábáról.- Elárultad őket, édes fiam? - érdeklődött Úri szívélyesen. - Loholtál és feladtad őket, édes fiam? így mentetted meg a bőrödet? Marcellus hallgatott. Hágár előírásszerűen tördelte a kezeit.- Azt hiszem, én nem árultam volna el őket - tűnődött Úri. - Ők voltak a te családod, a te testvéreid...- Hazudtak - sziszegte Marcellus sötéten.- És erre csak most jöttél rá? Amikor öldösik őket? Miféle hit volt a tiéd?!- Eljön Ő - suttogta iMarcellus -, de éjjel jön el, lopva, mint a tolvaj... És reggelre más lesz a világ... És a bűnösöknek bocsát meg legelőször!... Úri elnémult. Van még mit tanulnom, gondolta és felnevetett. Sokáig vihogott magában, nem bírta abbahagyni. Hágár rémülten, Marcellus gyűlölettel nézte. Aztán Hágár megkopasztott egy tyúkot, megfőzte, imádkoztak a holtakért és nagyot lakmároztak szótlanul. (Spiró György könyve március végén jelent meg, a Magvető Kiadó egyik sikerkönyve volt az Ünnepi Könyvhéten.) (Litera)
