Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - Pomogáts Béla: A százegyedik születésnapon (előadás)
Pomogáts Béla A százegyedik születésnapon (Emlékbeszéd József Attila szülőházánál 2006. április 11-én) A mögöttünk lévő esztendő a József Attila-centenárium ünnepi időszaka volt. Létrejött egy emlékbizottság, új kritikai kiadásban került az olvasók elé a költő életműve, több átfogó munka, illetve költészetét értelmező irodalomtudományi mű adott korszerű (minden korábbinál korszerűbb) képet életéről, gondolkodásáról és művészetéről. A számvetés és a kérdés mindazonáltal indokolt: vajon az emlékévnek sikerült-e betöltenie azt a küldetést, amelyet szervezői és rendezői, a megjelentetett szakmunkák szerzői neki szántak? Vajon hozott-e az emlékév valamiféle „stratégiai áttörést” abban a jellegzetesen huszadik századi történetben, amelyet ennek a költészetnek a korábbi befogadása és változatos (nemegyszer politikai szándékok jegyében irányított) kultusza alakított ki soksok évtized során? Ha arra gondolok, hogy József Attila szellemi öröksége a jelenben milyen mértékben képes áthatni és formálni a magyar szellemi életet, a magyar közéletet, ezekre a kérdésekre csak bizonytalan válaszokat adhatok. Holott az egyik legszebb és leginkább termékeny magyar hagyomány értelmében a költőknek és a verseknek szinte mindig szellemi és erkölcsi irányító küldetést kellett és lehetett betölteniük. Legalábbis Petőfi és Arany, Ady és Babits, Illyés és József Attila költészete ilyen küldetést töltött be történelmünk magaslatain, drámai helyzetekben, midőn a nemzetnek utat kellett választania, és ehhez erkölcsi erőforrásra volt szüksége, amelyet természetesen nem a politikusok kinyilatkoztatásaiban, hanem a költészetben talált. Vajon a magyar költészet híveinek mindinkább összezsugorodó táborán: írókon, tudósokon, tanárokon, diákokon kívül, kik fordulnak ma eligazításért vagy vigaszért a költészethez, mondjuk, József Attila verseihez. Talán Szerb Antal írja valahol, hogy még a tizenkilencedik században, a londoni parlamentben, ahol aligha lehetett volna képviselő az, aki nem ismerte kiválóan az angol jogrend és az angol történelem mellett az angol irodalmat is, valaki belekezdett egy Shakespeare-idé- zetbe, aztán kissé elakadt, mire az egész képviselőház kórusban fejezte be a citátumot. Vajon mikor idézték utoljára a magyar országgyűlésben József Attilát vagy éppen Petőfit és Adyt? Egyáltalán tudná-e valaki idézni őket? Ezért gondolok arra, hogy a József Attila-centenárium megemlékezései és kiadványai, jóllehet bizonyára elérték céljukat a költő kultuszának ápolásában és
