Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - Vladimír Holan versei (Dies caniculares I, Primogenita, És éppen, Műterem, Remegés, Hang és szavak, De spermate I., De tempore barbarico, De spermate II., Pokol, A madár is, Elhagyatott fal, Följegyzés) (Polgár Anikó és Csehy Zoltán fordítása)
Vladimír Holan versei a vadkomlóval élnek vadházasságban a papsapkák apró négyzetei. A kis fal se mulasztott el semmit, hogy elválassza magát a libapásztorlánytól ott a tarlón. És éppen e mellett a kis fal mellett fekszik, és állandóan várja, míg végül egyedül marad, a Hamlet előtti Shakespeare a Shakespeare utáni Hamletot...” Műterem Hogy ez csak koholmány? Mért is ne? Hiszen épp ő volt az, aki eleinte mintha készakarva merült volna el olyan későn a gondolataiba, melyek aztán a saját életüket kezdték ott élni... De akárhogy is van (és ne higgye, hogy ezt a falak és torlaszok teszik), ha ön egyszer a pajtában van, semmihez sem juthat kerülőúton... így aztán nincs ellentétben semmim, ami itt van, azzal, ami első látásra is feltűnik... Tudja, nem kell a császárságot megdönteni ahhoz, hogy megrepedezzen annyi minden, még a viaszos vászon is... Meg aztán: ha egy dolog egy másikkal egyesül, ön sem kérdezi soha, hogy a háttér milyen... Remegés A pillanat, vagyis a remegés. És ha meghátrál, ha kitér, ha a lehetetlenhez társul is, nem enyészik el, és eljön máskor is... Becsapni nem lehet, még jóval azután sem, hogy tudatosan próbáljuk meghosszabb ítan i.
