Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - Vladimír Holan versei (Dies caniculares I, Primogenita, És éppen, Műterem, Remegés, Hang és szavak, De spermate I., De tempore barbarico, De spermate II., Pokol, A madár is, Elhagyatott fal, Följegyzés) (Polgár Anikó és Csehy Zoltán fordítása)
Vladimír Holan versei Van-e vagy nincs fogalma arról, hogy saját idejének ő volt és ő a végzete? Hang és szavak A gyerek szólt: „Egy ilyen viharnak nem szabad ismétlődnie!” A gyertya csonkja mellett, amely nem kezeskedett azért, hogy végig kitart, és hogy másként is lehet, s amely mellesleg állandóan mintegy a tartalékban maradt mi, akik már messze a felnőttkorban járunk, és mi, akik buzgón megtartjuk magunknak a gyerek hangját és szavait, ha halljuk, éreztük, hogy egy helyben maradni, fáradság nélkül, az az igazi pihenés... Polgár Anikó fordításai De spermate I. „Az Akherónnál!” - kiáltotta ő, akinek magány volt a nyelve alatt -, „ez nem újdonság, de ebben a remetelakban, és nem is utoljára tanácsot akarok adni nektek: mivel nem a Vesta-szűz faráról van szó, keressétek őt, egészben, és mert nem találjátok, élethűen festem le nektek, anélkül, hogy halogatnám az eljövendőt...” Hiszen mit számít nekem az idő? Semmit! O ezért tehetetlen, és én ezért vagyok még mindig gyerek...
