Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - Vladimír Holan versei (Dies caniculares I, Primogenita, És éppen, Műterem, Remegés, Hang és szavak, De spermate I., De tempore barbarico, De spermate II., Pokol, A madár is, Elhagyatott fal, Följegyzés) (Polgár Anikó és Csehy Zoltán fordítása)
Vladimír Holan versei Dies caniculares I Szerelmesek. Két ellenkép, nagyon különböző, épp ezért akarják ugyanazt. Hogy ez a kép létrejöjjön, s ne a puszta tagadás révén, maja fátylát kellene eltüntetniük. Eltüntetni saját magukat. Kánikula van. A kutya a golyóit nyalja és Dalila borotválja a szeméremszőrzetét. Mindketten várnak... Mire? Csak nem a saját életrajzukra? Primogenita Álmunkban azzá lehetünk, amit épp gondolunk, az emlékezés után. Mivel az emlékezés mindig magánál tartja az álmait, arra a kis időre, még ha a múltról is van szó, nem kell rögtön kimutatnia, hogy így már most is szégyenkezik benne a holnapi gyűlölet, s hogy így már most is szégyenkezik benne a halhatatlanság nélküli öröklét. És éppen „Nézze csak!” - mondta - „pestistemető, és nagyobb, mint egész Dánia! Néhány fának bizony oka van rá, hogy finoman megnövelje alsó, dombos részének térfogatát. Kicsit távolabb s mintegy az érintetlenségtől semmibe véve
