Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral
„Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” digmaváltás más szakterületről átvett müfogalom egyébként teljes mértékben idegen az irodalmi élet természetes fejlődésének lényegétől, ennélfogva használata is megkérdőjelezhető). Egy írói nemzedék műveinek világába bezárkózva a kritikus csupán a vizsgált közeg alkotásairól alkothat szubjektív képet. Az irodalomról kialakított teljes komplex hiteles kép megrajzolásához szükséges a rálátás távlata és a viszonyítás, nem ignorálható a más irodalmi irányzathoz és nemzedékhez tartozó írók műveinek elemzése, értékeinek vagy értéktelenségeinek kimutatása. *A kisebbségi irodalom mindig is magyar irodalom volt. A „ kisebbségi ” státust a határok ténye szabja meg!- Egyszerűsége mellett logikusnak és valóságosnak tűnik az az axióma, amit egy idősebb falusi pedagógus ismerősöm fogalmazott meg: amíg szlovákiai magyar kisebbség lesz, addig lesz annak kultúrája és irodalma is. S teljesen mindegy, hogy kisebbségnek vagy nemzetiségnek hívjuk, ahhoz, hogy alaphelyzete megváltozzon, el kellene törölni a határokat. Erre viszont még az óhajtott Európai Unióba való belépés után sincs, s nem is lesz lehetőség. Ennek az embernek a szemében érthetően furcsának tűnik, hogy vannak, akik megkérdőjelezik a szlovákiai magyar kultúra és irodalom létét. Jobb esetben mosolyt keltőnek tartja, rosszabb esetben gyanút ébresztő okoskodásnak és manipulációnak, amelynek nem látja az értelmét. Elbizonytalanodik, mert - ahogy jelezte - Trianon óta különböző szándékokkal már sokszor kétségbevonták ennek a kisebbségnek a kulturális identitását, s egész létét is, megfosztották tulajdonától és jogaitól, s felemás ideológiákkal, hamis megnevezésekkel próbálták elködösíteni valóságát. Hic et nunc nincs szándékomban külön kommentálni az idézett véleményt, s más leírt és le nem írt nézeteket, mivel a téma külön tanulmányt érdemel, melynek leszűrhető tanulságai vannak. Egy kritikusi nemzedék (nevezheti magát akárhogy is!) akkor válik felnőtté, ha tisztán képes látni és kezelni a felvetett problémát, s nem csupán különbözni akarással igyekszik magát elhatárolni a múlttól és az előző történésektől. A kisebbségi alkotó generáció még nem mondhatott le a kisebbségi önismeretről, mely közössége összetartozásának legfontosabb tényezője. Ez az önismeret pedig nemcsak a közösség sajátosságainak tudatosítását és őrzését jelenti, hanem további alakítást, formálást és gazdagítást igényel. Az azonosságtudat is folyton alakul és állandó dialógusban képződik, változásunk feszültsége éppúgy formálja, mint a különböző kultúrák szembesülésének tapasztalata... A kisebbségi magyarság legjobb írói időről időre megújították a kisebbségi magyarság öntudatát, önismeretének dimenzióit, és a kisebbségi irodalmak egyik fő vonulatának minden időben a kisebbségi (nemzetiségi) felelősségtudat volt az ösztönzője. A magyarság történetében Trianon óta újra tragikusan időszerűvé vált a nemzeti lét veszélyeztetettsége, s az abból adódó morális, sors iránti és szociális érzékenység. A magyar irodalom (beleértve a határon túli kisebbségi irodalmakat is) nem véletlenül telítődött a közösségi felelősséggel. A közösség kötelékei között ma