Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - Czapáry Veronika versei (Duna, Korallok, Magukkal csinálják éjjel nappal)
Czapáry Veronika versei Duna Végül is a Dunába is lehet fulladni meg a néma kikericsbe, amikor liszttől véresen nyújtózik hamvadtszőke szemétség, az ágak, mikor hófehér ruhájuk fellebben, amikor hófehér szoknyád felizzik, és gyullad, gyullad a téli nap. Korai lók Hogyha ez lesz, akkor elindulunk, és itt hagyunk titeket. Fényesen. Hiába is kerestek. Rövid a ruha, amiben érzem. Pedig folytatódik. Mindent szabad, mindent. Meleg vacsorát főz. Fényes ma a szád, mint mikor vacsoránál hozzám szóltál. Csak néz. A korallok felszedegetik a vásznuk, és elvánszorognak. Mindez nem számít. Szikráznak. Hogy mi van. Amivel megfoghatom, és szétgyűrhetem a rongyom.
/
