Irodalmi Szemle, 2006

2006/4 - Czapáry Veronika versei (Duna, Korallok, Magukkal csinálják éjjel nappal)

Czapáry Veronika versei

Vacsora után elviselted.

Néha egy ütés, és csend.

A korallok egy másik sávhoz érnek.

Bebocsátást kémek.

A rongyok megszólalnak:

Korallok.

Fényes ma a szád.

Mint mikor vacsoránál hozzám szóltál.

Magukkal csinálják éjjel nappal

Egyszerűen megbabonázott a félelem,

gyerekeket szült az elhagyatott utcán,

szavakat suttogott a füledbe,

hogy nem, nem, nem akarom,

ne érints meg,

soha többé nem akarom,

hogy nem értettem öt,

jeges nyarakon csúszkált belé.

Tágra nyílt szemekkel állt előttem.

De ez mindegy volt.

Nyomot hagyott.

Talán úgy érzed, hideg a szél.

Talán úgy érzed, túlságosan hideg a szél,

egy hatalmas pusztaságon közel álltái a szélhez,

ahogyan a szélnek mindegy, hogy elfúj-e vagy sem.

Ilyenkor bíborvörös szemek néznek.

És bármerre nézel, csak a pusztaság néz szembe veled.

Mondjad, mondjad neki, hogy nem akarom.

Ezen az éjszakán csiripelnek a majmok.

Magukkal vannak, magukkal csinálják éjjel-nappal.