Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Géczi Lajos: Apáti Miklós, a nagy hírű prédikátor, filozófi és orvos (bevezető) - Pándy Árpád: Apáti Miklós - a nagy hírű szónok (esszé)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET Mindezeken kívül a hollandus nemzet a világtengereket is meghódította. Értékes fűszerekkel, mint a bors vagy a szerecsendió, rizzsel és teával látták el Európát. Ebben az időben ez a polgári Hollandia volt a kontinens pénzügyi központja, ők alapították meg a modern tőzsdét is. És sorolhatnánk még a szellemi élet vívmányait... A polderek és gesztek országa ekkor nyüzsgő, fejlődő és egzotikus lehetett egy töröktől és némettől szenvedő vidékies Magyarországról érkező utazó számára. A reformáció szellemi irányzatai Hollandiában a XVII. sz. végén Hollandiában ebben az időben a merev protestáns ortodoxia falait már több oldalról is támadták. Egyik ilyen irányzat a kartéziánizmus. Renatus Descartes -nak, a felvilágosodás egyik legnagyobb alakjának egyik alapgondolata, hogy a tekintély elvének elvetésével és minden dolog megkérdőjelezésével ismerhetjük csak meg a világot. Bár ez a gondolat nagyon világias, és a természettudományok kialakulásában volt a legnagyobb szerepe, az akkori teológiai gondolkodásra is nagy hatással volt. Ez a bölcseleti módszer teológiai értelemben nem tagadja a Biblia megismerhetőségét és Istentől való ihletettségét, hanem azt tanítja, hogy a Bibliában leírtak igazsága a gondolkodás segítségével belátható. Az ortodoxia akkori vezére Voetius Gisbert (1588-1676), utrechti tanár azonban — aki sok más tudóssal együtt szintén beírta nevét Apáti albumába - minden erejét megfeszítette, hogy meggátolja az új irány elterjedését. Ennek eredményeképpen 1656-ban megtiltották ezen eszmék teológiára való alkalmazását. Pedig valójában Descartes követői, a kartéziánusok nem annyira a dogmákat, hitbeli tanokat támadták meg, mint inkább a kétkedésükkel olyan eszméket terjesztettek el, melyek komoly aggodalmat okoztak a buzgó ortodoxoknak. Az ortodoxia felől nézve minden kartéziánus előbb-utóbb olyan kérdésekbe botlott, amelyekre csak az ortodoxiával ellentétes választ tudtak adni. Valóban, sok kartéziánus Descartes bölcseleti módszerének alkalmazásával szélsőséges következtetésekre jutott. Például egyikük, Roél Sándor (ti718), franekeri és utrechti tanár tagadta, hogy beszámítható lenne az eredendő bűn, és hogy a Fiút öröktől fogva nemzette az Atya. Egy másik kartéziánus, Becker Boldizsár (ti698) pedig megkérdőjelezte az ördög és a gonosz szellemek működését a világban. Az ilyen tanokat aztán eretnekségnek nyilvánította az ortodoxia s Descartes összes követőjét elítélte, bár tanaik elterjedését nem tudta megakadályozni. Egy másik irányzat, amelyet az ortodoxia hívei erősen támadtak, Coccejus János (1603-1669) nevéhez fűződik. O fejtette ki a szövetség teológiai alapjait, amelynek lényege, hogy a kijelentés történeti fejlődését ajánlotta a hittani vizsgálódás és rendszer útmutatójául. Nem az Isten fogalmának szabatos megfogalmazására törekedett, hanem az Isten és ember közötti viszonyra s annak feltételeire igyekezett rámutatni. Az írásmagyarázattal kapcsolatban pedig azt vallotta, hogy az egyes részeket
