Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Géczi Lajos: Apáti Miklós, a nagy hírű prédikátor, filozófi és orvos (bevezető) - Pándy Árpád: Apáti Miklós - a nagy hírű szónok (esszé)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET összefüggésrendszerükben kell megvizsgálni, és nem szabad kiragadni részeket abból a célból, hogy hittételeket támasszunk velük alá. A fent leírt mindkét irányzat nagy hatással volt Apátira. Ez látszik tudományos tevékenységéből, melynek gyümölcsei hollandiai tartózkodásának idejére esnek. Teológiai müvein Coccejus hatása érezhető. Descartes hatása elsősorban terminológiai, aztán metodikai, végül karakterológiai-etikai természetű, mint filozófiai műveiből kitűnik. Éppen ezen írásai miatt vannak olyanok, akik őt tartják a legnagyobb magyar kartéziánusnak. Intellektuális vonatkozásban Descartes, érzelmi dolgokban viszont Poiret áll Apátihoz a legközelebb. Poiret (1646-1719) a modem európai szentimentalizmus és a modem európai lélektan képviselője. Ő a tiszta, autonóm szeretet és az érdek nélküli hit gyakorlati teológiáját tanította. Valószínűleg az ő nyomán írja fő művében, a Vita Triumphans -bán Apáti: „Ez a [Isten felé irányuló] szeretet maga is szenvedély, de mind között a legszentebb. Mihelyt szabadságunk rábízta magát Istenre, képesek vagyunk megszabadítani magunkat a többi szenvedélytől, helyreigazítani lelkünk fogyatkozásait, sőt a betegség minden keserűségét s életünk bosszúságait elviselni.” A fent említett három személyen kívül Apáti gondolkodására még Ames Vilmos (1576-1633), latinos nevén Amesius volt nagy hatással. Amesius fő törekvése a bibliai és a kálvini erkölcsi elvek megfogalmazása és gyakorlati megvalósítása volt. Apáti ezeken kívül élénken érdeklődött minden megtűrt, vagy törvényen kívül helyezett szektárius mozgalom, eretnekség iránt. Tanárai között említi a szocinianiz- mussal vádolt Louis de WOLZOGEN-t (11692), az utrechti vallon közösség világfias papját. Mindjárt kezdetben érdekes kalandja akad egy vándorfilozófussal, aki Mercurius Theophilus Cosmopolitának nevezi magát, beszél görögül, latinul, franciául, angolul, németül, lengyelül, hollandul és hisz a lélekvándorlásban. Valószínűleg ő is azok közé a rajongó vándorok közé tartozott, akik ebben az időben elárasztják Hollandiát. Apáti két ízben találkozik és vitatkozik vele: 1686-ban Hágában, s 1687- ben Gröningenben. Ezenkívül érdeklődik más misztikus területek, például a kabba- lisztikus irodalom iránt is. A teológiai és a filozófiai tanulmányokon kívül még orvostudományi előadásokat is hallgatott Apáti a kor elismert orvostudósaitól, többek között Poot Ábrahámtól és Vállán Jakabtól. Hazatérés Magyarországra Hollandiai tanulmányait sajnos nem sikerül befejeznie, fontosabb feladatai lévén ott kell hagynia a diákéletet. Amszterdami tartózkodása idején, 1687. szept. 28 -án találkozik Misztótfalusi Kis Miklóssal, aki már 1680 óta ott él. Barátságot kötnek, s ez a kapcsolat mindkettejük számára gyümölcsözőnek bizonyul. Misztótfalusi gyakran segíti kapcsolataival. Leginkább abban, hogy Apáti álma beteljesüljön és kora minden németalföldi tudós emberével találkozzon, s azok beírják nevüket, s egy-két magvas gondolatukat Philothecájába, azaz emlékalbumába. Nagy segítség ez Apáti
