Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Géczi Lajos: Apáti Miklós, a nagy hírű prédikátor, filozófi és orvos (bevezető) - Pándy Árpád: Apáti Miklós - a nagy hírű szónok (esszé)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET Bár Debrecen városára ekkoriban nehéz idők jártak - hiszen alig tíz éve történt, 1675-ben, hogy a császári seregek kirabolták a várost bujdosó kurucok után kutatva -, az iskolának mégis sikerült elegendő támogatást szereznie ahhoz, hogy diákjai továbbra is külföldre utazhassanak tanulmányokat végezni. Ebben nagy szerepe volt Mártonfalvi Györgynek, az iskola rektorának. Neki sikerült Apafi Mihálynál, Erdély fejedelménél kieszközölnie, hogy a debreceni iskolát tekintse a váradi iskola utódjának, mivel mind tanárait, mind diákjait Debrecen városa fogadta be, mikor a török elől bujdosniuk kellett. Apafi ezt az érvet elfogadva kezdetben 2000, majd 5000 sódarabot juttatott az iskolának évente, amit Mártonfalvi a deákok külföldi tanulmányaira fordított. Az ifjú Miklós is így jutott ki 1685-ben Hollandiába, akkori szóhasználattal Belgiomba. A művelt debreceni polgár fia, a tanárok kedveltje nagy gonddal készült akadémiai útjára. Az útipoggyász elkészítésében nagy segítségére volt közeli rokona, Szoboszlai N. Sámuel, aki már korábban járt Hollandiában. Jó viszony állt fenn a két család között, hiszen az ifjú Sámuel külföldi tanulmányait Miklós édesapja sokban támogatta. Ő a teológiai tanulmányok mellett orvosi oklevelet is szerzett, ami valószínűleg nagyon imponált a tudásszomjas Miklósnak. Az előkészületek után végül 1685. június 8-án, 24 évesen indult a német területeken át Hollandiába. Első állomása Franeken volt, majd Hága. Ezekben a városokban azonban valószínűleg nem sok időt töltött, mivel 1686. január 27-én már a ley- deni egyetem évkönyvébe írja be a nevét mint akadémiai polgár. Itt legalább 2 évet tölt. Ekkor határozza el, hogy addig nem tér haza Magyarországra, míg kora minden tudós férfiújának barátságába nem ajánlotta magát. így jut el Amsterdamba, Utrechtbe, Rotterdamba, majd Groningenbe. Hollandia a XVII. században A XVII. század Hollandia nagy százada volt. A lakosság létszáma folyamatosan növekedett, ez köszönhető volt az életkörülmények folyamatos javulásának és a bevándorlók áradatának is. Melyek voltak azok a tényezők, amelyek ilyen vonzóvá tették ezt a kis országot sokak számára? Az itt élők a protestáns etikának megfelelő szemlélete és vállalkozó kedve Európa egyik vezető gazdasági hatalmává tette Hollandiát. Páratlan eredményeiket szerte a kontinensen csodálták és irigyelték. A földek szűkössége miatt a földművelés technikai színvonalát állandóan emelni kényszerültek, ez azonban egyedülálló, intenzív mezőgazdaságot eredményezett: bevezették a vetésforgót, elterjedt a trágyázás, istállózás, öntözés. 1636-ban itt használták először a cséplőgépet, tehát megindult a gépek használata a mezőgazdaságban. Sorra épültek a csatornák, melyeken a szél energiáját felhasználva vezették a tengerszint alatt fekvő területekről a vizet. Nagy hangsúlyt fektettek a munkaigényes zöldség- és gyümölcstermelésre. így Hollandia vidéki és városi területei között egészen kis különbség volt tapasztalható, ami lakói életszínvonalát és megbecsültségét illeti.
