Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Magyarok Szlovákiában 1989-2004
KÖNYVRŐL KÖNYVRE tős utalást, ahol a legkevésbé várnánk: Hushegyi Gábor képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti áttekintésének Építészet alfejezetében szól egy „olyan szlovákiai magyar művészeti jelenlétről” mind az országos, mind a nemzetközi művészeti életben, amelyre szerinte „az elmúlt években nem volt példa” - persze, igazság szerint azért akadt: az építész Jankovich Imrétől a filmes Kurucz Sándoron keresztül Szvorák Katalinig, a Ghymesig, az Ifjú Szívekig, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkaráig és sok minden, illetve sok mindenki másig -, s erre Hushegyi az építész Pásztor Péter mellett a fotóművész Huszár Tibort (azért ő sem mai gyerek), a dokumentumfilmes Kerekes Pétert, a filmszínész Kassai Csongort- az ő párhuzamaként mondjuk Kaszás Attilát, de akár a Jászai Mari-díjas Csendes Lászlót is említhetnénk a popzene műfajában a zeneszerző és producer Dusik Gábort hozza fel példának (első nagy sikereit tudtommal ez utóbbi is 1989 előtt érte el). Felfigyeltetők az egyes fejezetek, kötetrészek arányai is. Ami ezzel kapcsolatban a legszembetűnőbb: ha - lényegét tekintve - Sándor Eleonóra kitűnő, rendszerváltás-történeti, fordulattörténeti tanulmányát is ideszámítjuk, a kötetben négy részletező elemzés is foglalkozik (Sándoré mellett Öllős Lászlóé, Szarka Lászlóé és Hamberger Judité) a (cseh)szlovákiai magyar politikai mozgalmak és pártok 1989 utáni kialakulásával, szerkezeti, szervezeti és programmetamorfózisaival, egymás közti viszonyával, szimbiózisával, eredményeivel és kudarcaival, mindez valamivel több mint száz oldalon, ami az összes kötetterjedelem közel egynegyedét teszi ki. Ez a mozgalom- és párttörténeti preferencia azonban tulajdonképpen kétfelől is indokolható. Egyrészt a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetének valóban a legfontosabb mozzanata a demokratikus átalakulás folyamata, az önartikuláció, a hely- és szerepkijelölés lehetőségeinek a kiszélesítése, az önmeghatározások széles skálán való érvényre juttathatóságának és az önálló politikai-társadal- mi-intézményi-szervezeti képviseletnek a megteremtése, megteremthetősége. Másrészt az is tény, hogy demokráciában csakis erős politikai érték-, valamint ön- és érdekképviseletének megszervezésével lehet képes önmaga artikulálására és érvényesítésére: az értékteremtő megmaradásra. (Talán az egyes, idetartozó tanulmányok körültekintőbb összehangolásával a fölösleges ismétlődések is kikerülhetők lehettek volna - például a pártprogramok ismertetését, értelmezését illetően. Nem világos továbbá, hogy a szlovákiai magyar politikai pártok működését miért elemzi két fejezet s két szerző is, hiszen az elmúlt másfél évtizedet összefüggő folyamatként értelmező egységes szemlélet és módszer olyan vonatkozásokat és tanulságokat is fölfedhetett volna, amelyek most többé-kevésbé rejtve maradtak - s elmondható ez akkor is, ha külön-külön mind Szarka László, mind Hamberger Judit dolgozata a kötet legfontosabb és legértékesebb elemzései közé számítható.) S az sem tűnik továbbá aránytévesztésnek a szerkesztők részéről, hogy míg a történeti- párttörténeti, alkotmányjogi, demográfiai, régiófejlesztési, egészségügyi és környezetvédelmi tanulmányokra a kötetben együttesen 276 oldal jut, az intézmény
