Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Magyarok Szlovákiában 1989-2004
KÖNYVRŐL KÖNYVRE rendszer fejlődését, továbbá az oktatásügyet, az egyházakat, a tudományos életet, a Csemadokot, a népművészetet és a folklórt, a sajtót, képzőművészetet, irodalmat, színházat, muzeológiát és sportot mindössze 179 oldal képviseli (tehát a két rész közti arány: közel kétharmad viszonylik a nem egészen egyharmadhoz). Megismételve persze azt az előbbi megjegyzésünket, miszerint az ilyen összefoglaló jelentés legközelebbi - öt év múlva esedékes? - megjelentetése a mostaninál is következetesebben prezentálhatná és vehetné górcső alá a szlovákiai magyarság életterepének és megnyilvánulásainak különböző szeleteit, például a magaskultúra mellett a populáris regisztert (közművelődés, olvasás, könyvtár stb.). S talán a meglehetős összevisszaságot mutató mostaninál egy, sorrendiségében, haladási irányában szervesebb kötetszerkezet is javára volna majd a folytatásnak. [A feldolgozott területek és folyamatok belső logikája ugyanis árnyaltabban és akadálytalanabbul bontakozhatott volna ki mondjuk az alábbi tartalmi sorrendben: Előszó - alkotmányjogi keretek - rendszerváltozás-történet - párt- és pártprogramtörténet - demográfia és településszerkezet - egészségügy - régiófejlesztés és közigazgatás - környezetvédelem — intézményrendszer (ide illene a Csemadokról szóló rész is) - egyház és hitélet - oktatásügy - sajtó - tudományos élet és intézményrendszer (ebbe a fejezetbe tartozhatna bele a muzeológia, de valahol itt lehetett volna megkeresni a közművelődési rész helyét is) - irodalmi élet és intézményrendszer - képző- és fotóművészet, építészet - színházi élet - sport.] Az egyes diszciplínák és tevékenységi területek közt ugyanis olyan, természetes érintkezési pontok és átfedések is vannak, melyeket a jelenlegi, eléggé ad hoc jellegű sorrendiség eltávolít egymástól, ahelyett, hogy ezek egymást támogatnák és emelnék ki. A kötetben egymást váltják a különböző kiindulópontok, megközelítések, módszerek, műfajok, beszédmódok. Együtt van jelen itt 1) a szigorú tárgyilagosság, 2) a tárgyilagosságra törekvés és 3) a tárgyilagos tárgyszemlélet nyílt mellőzése is. Eltérőek az egyes szerzők által megjelenített értékrendek, szemléleti meghatározók, különbözők a nyelvi-stiláris készségeik. (Mellékesen megjegyzendő, hogy a kötet nyelvi előkészítése, valamint korrektúrája is lehetett volna egy kicsit gondosabb.) Mindez azonban egy ilyen többszerzős és úttörő vállalkozásnál szinte elkerülhetetlen. Néhány, a kötet egységét, teljességét és használhatóságát (hatékonyságát) szolgáló szerkesztői-formai-szerkezeti-könyvészeti szempontnak a szerzők felé való következetesebb és szigorúbb érvényesítésével azonban mindenképpen egyenletesebb, kiegyensúlyozottabb és egységesebb lehetett volna ez a kiemelkedő vállalkozás. (Gondolok itt akár - a fentebb már említetteken kívül - a terminológiahasználati, akár a különböző műfaji problémákra. E szempontból ugyanis meglehetős tarkaságot mutat a könyv, s bizony, eléggé kilóg a sorból a Herdics György-Zsidó János szerzőpár publicisztikai beszámolója. Varga Sándor féloldalas írása, mely időbeni kereteivel és tárgyával is etlér a kötet választott idő- beniségétől és tárgyától - az utóbbi másfél évtized folyamatainak elemzése -, erre azonban kérdéses írásának hat oldalából mindössze másfél jut. De Lovász Attila
