Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Juhász Dósa János: A mágikus realizmus gömöri mesterei (Beszélgetés Kovács Magdával és Bárczi Zsófiával)
Juhász Dósa János * Zsófiától bizonyára sokan megkérdezték már, hogy mennyire volt befolyással az írói pályájára az, hogy a papa, mama íróember? Bárczi Zsófia: - Nem nagyon tudom ezt megítélni, mert nem éltem meg a másik lehetőséget, hogy milyen az, amikor nem az. Teljesen normális családi életet éltünk, s nekem teljesen természetes volt, hogy írók a szüleim. Nem tudom, hogy mennyire befolyásolt, s ha igen, akkor azt sem, hogy jó vagy rossz irányba-e, de az határozottan idegesített, hogy emiatt elvárásokat támasztottak velem szemben. Már a középiskolában elvárták, hogy én fogalmazzak a legjobban, s az egyetemen szinte kötelezővé akarták tenni, hogy szerepeljek az irodalmi színpad előadásaiban vagy egy létrehozandó irodalmi lap szerkesztésében részt vegyek. Semmi hasonló ambícióm nem volt, s Cselényi volt az, aki fel akart karolni, s kicsiholni belőlem a tehetséget, aminek halvány csírája sem mutatkozott az öt év alatt. Rettenetesen hárítottam a velem szembeni elvárásokat. *Tényleg, ha ennyire sikeresen hárítottad el magadtól az irodalmat, mi volt az az ötlet, a téma, amikor mégis úgy érezted, hogy meg kell próbálni? Bárczi Zsófia: - Egyszerűen kész volt a fejemben egy novella, azt megírtam, s felhívtam anyuékat és beolvastam nekik. * S te meglepődtél rajta? Vagy valahol titokban, a lelked mélyén erre a pillanatra vártál? Kovács Magda: - Soha nem forszíroztam az egészet, de mégsem lepődtem meg. Igazából csak az lepett meg, hogy az első ilyen remekül sikerült. Az a szerencséje neki, hogy a lányom, mert különben irtózatosan féltékeny lettem volna. * Emlékszel rá, hogy melyik írás volt az? Bárczi Zsófia: - Nem, én megírom őket, aztán nem igazán foglalkozom velük. Elküldöm őket és kész. Ha nagyon muszáj, akkor a helyesírást ellenőrzőm. De nem szeretem elolvasni magam után, mert olyankor annyira utálom magam, hogy az nem igaz. De azért talán valamelyik Fanni-novella volt. * Ezt be is küldted valahová? Bárczi Zsófia: - Nem én küldtem be, hanem valamelyik ismerősöm a Kalligramba, s le is hozták. * Mikor tudatosítottad, hogy a papa és a mama íróember, s mikor találkoztál például az írásaikkal? Mesélt neked annak idején az édesanyád? Bárczi Zsófia: - Ezt így nem tudatosítottam, mert amióta csak az eszemet tudom, mesélt nekem. Ha nem akart, akkor nyüszítettem, s akkor kénytelen volt mesélni. Én voltam az első, akinek felolvasta az írásait!
