Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Végh Péter: Az irgalom szigete (elbeszélés)
Végh Péter tén. A halál ádvent harmadik vasárnapján következett be. Szobája ajtaja előtt Carramba strázsált és egyfolytában morgott. Halála előtt pár nappal bizalmasan megsúgta a doktornak: - Tudom, hogy már sosem látom viszont a falumat, se a fiamat, Bakelét, mert hamarosan örökre elhagylak benneteket. Mindent köszönök! Ti nagyon jók voltatok hozzám. Megszántatok, befogadtatok és szerettetek. Nagyon fogtok nekem hiányozni s az én kedves állataim is. A doktor a nagy meghatódottságtól nem tudott szóhoz jutni. O már mindennel megpróbálkozott, hogy Zitombó életét megmentse, de a betegség már nagyon előrehaladott stádiumba jutott. A beteg utolsó pillanataiban egy szép álomképet látott: nyílt az ajtó és Bakele lépett be rajta. Erősen, egészségesen, boldog mosollyal az arcán. Zitombó utolsó erejéből felült az ágyán s a fia felé nyújtotta csonttá aszott karjait. - Fiam, hát itt vagy? Végre megjöttél? Tudtam, hogy egyszer visszatérsz hozzám. Már nagyon vártalak.- Vége lett a háborúnak, hát hazaengedtek - felelte a fiú, majd anyja ágyának szélére telepedett, a nyakába borult és egyre simogatta sötét ráncoktól barázdált fénylő arcát és aszott karjait... Mikor a doktor benyitott a betegszobába, Zitombó asszony már nem élt. Lábait egész a nyakáig felhúzta és fonnyadt karjait szorosan rájuk fűzte. Nem úgy feküdt az ágyán, nem oly békésen, mint a halott Jézus Mária térdén, Michelangelo nevezetes szobrán, a Piétán, de sokkal inkább olyan benyomást keltett, mintha egy összehúzódott, hatalmas keresztes pók lenne. Viszont az arca derűs volt és megbékélt. Jézuséra emlékeztetett. A doktor és felesége sokat szomorkodtak a derék asszony elvesztésén. Mindketten úgy tekintettek rá, mint a saját édesanyjukra. Csak akkor vigasztalódtak meg egy jottányit, mikor karácsony napján egy felgyógyult betegekből álló vidám csapatot kísértek le az Ogooué partjára, hogy a folyami gőzössel hazatérjenek falujukba. A parton állva megfogták egymás kezét, s mikor a távolodó hajó felé integettek, alig bírták legyűrni feltörő könnyeiket... JEGYZETEK 1. piroga (indián-spanyol) - a bennszülöttek fatörzsből kivájt evezős csónakja. 2. stég (német) - hajóhíd, kikötői híd 3. Oganga - varázsló (a doktor beceneve galoa nyelven) 4. manióka (indián-francia) - trópusi cserje, melynek gumós gyökeréből lisztet, ill. kenyeret készítenek 5. Carramba (spanyol) - szitokszó (a novellában kutyanévként szerepel) 6. konfirmáció (latin) - hitvallástétel a protestáns egyházakban 7. sákramentum (latin)- Krisztussal való misztikus egyesülést jelképező szertartás
