Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Hudák Katalin versei (te... , nyomor, üzenetek, mea culpa)
Hudák Katalin versei te, akinek mindig meleg a kezed, de szemed hideg villanásainak okát magad sem érted, gondolataid miértjét követni nem érkezel mégaki rettegsz a nem látható valóság ismeretétől s ezért bennem sem mered megismerni azt, ami nem látható te, akinek belső ereje idegen forrásból fakad, valami lemondásféléből, valami félelem iránti félelemből, te - aki mindezért nem mersz több, sem igazán önmagad lenni, aki semmit sem teszel, kikerülni igyekezel minden téged fenyegető veszélyt, te... : ilyen vagy. én pedig nézlek téged, énekbe, versbe foglallak, kutatom belső világod, látni akarom, bár te sem látod, sóhajaimat sem hallod, hallani nem akarod, talán attól is félsz, de ha te hozzám nem beszélsz, addig kutatlak, míg hallgatásod el nem árul téged, és végül: te, akihez ragaszkodik lelkem, aki nélkül már nem érzek teljes teljességet, akit már ezer éve szeretek, akire - még ha velem vagy is te...
