Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Végh Péter: Az irgalom szigete (elbeszélés)
Az irgalom szigete nyújt felebarátjának és a más bőrszínű embernek, igen, kezet nyújt, de ebben a kézben kenyér és víz helyett fegyver van. A szeretetet hirdeti s közben háborúzik, pusztít és öl. A szép szavak mögött elvetemült tettek rejlenek. A fehér ember egy ördögi körben forog. Ezt a felemásságot, kétszínűséget a más bőrszínűek - a feketék, muzulmánok, hinduk, buddhisták és rézbőrűek - észreveszik és eszerint vélekednek róluk. Mindez a felemásság mennyire mardossa a lelkét. Az ő egész példamutató élete, orvosi és írói munkássága mindig is arra irányult, hogy mindezt jóvá tegye. Hogy megmutassa a fehéreknek és a feketéknek egyaránt, hogy másként is lehet. Hogy gátat lehet, és gátat kell vetni annak a folyamatnak, mely a gyarmatosítással és a rabszolgakereskedelemmel kezdődött. El kell gondolkodni szavaink és tetteink felett, hogy végre tisztán lássuk, kik is vagyunk. Jobbak vagyunk-e azoknál, akik ellen harcolunk és akiket leigázunk? S mit tudunk adni a legyőzötteknek és leigá- zottaknak. Meg kell kísérelnünk a lehetetlent! Jobb emberekké kell válnunk, mint elődeink voltak. Elmélyültebbé, igazabbá, igazságosabbá. Jézus azt mondta, hogy „a kincs bennetek van”. Meg kell találnunk ezt a mélyben rejtőzködő kincset. Hűnek kell maradnunk önmagunkhoz, azokhoz az eszményekhez, melyeket vallásunk hirdet. Szellemi és lelki erőinket össze kell fognunk és küzdenünk kell emberi méltóságunk és lelki tisztaságunk megőrzéséért. Ha mást mondunk és mást teszünk, a bennszülöttek szemében lealacsonyodunk, elvesztjük tiszteletüket és szeretetüket. Ami Európában végbemegy, az a bomlás, a hanyatlás jele. Olyanná kell válnunk, mint Jézus volt, akinek a szavai és a tettei egységet alkottak. 4. ZITOMBÓ ASSZONY HALÁLA Hirtelen felszökött a láza és napokig tartó kínzó álmatlanság gyötörte. Látta Bakelét, amint egy őserdei csapáson menetel sorstársaival, súlyos terhet cipelve vállán. Fohászkodott az Úrhoz, hogy tartsa meg őt, adjon neki erőt a nagy teher ci- peléséhez. A doktor és a felesége csak akkor figyeltek fel rá, mikor látták, hogy egy ideje elhanyagolja kötelezettségeit. Nem látja el az állatokat és esténként nem jelenik meg az áhítatokon. Először azt hitték, hogy ez egy újabb lelki krízis nála, de látták, hogy komolyabb dologról van szó. Nagyon fájlalták, hogy temérdek kórházi kötelességük mellett megfeledkeztek róla. Nem tudni, mikor és hogyan történt: Zitombón az álomkór tünetei mutatkoztak. A doktor és a felesége arra gyanakodott, hogy valamelyik nap, elalvás e- lőtt, bizonyára elfelejthette maga fölé húzni a moszkitóhálót. A doktor a fertőző betegek barakkjába fektette és injekciókkal kezelte, de a betegség lefolyását már nem tudta megállítani. Az álmatlanságot nagyfokú alu- székonyság követte. Zitombó nagyon elgyengült és álma egyre mélyebb lett. Látomások gyötörték és gyakran félrebeszélt. A felfekvéstől fekélyek keletkeztek a tes
