Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - Duba Gyula: Lexikonunk dicsérete (esszé)
Lexikonunk dicsérete Az egyes korok időszakai és a régió tartományai közvetlenül érintenek - megérintenek. Tudok róluk vagy részt vettem bennük, hagyományértéküek vagy kortárs élmények gazdag, televény, a szlovenszkói-szlovákiai magyar élet és kultúrmunka révén beléje gyökereztem. Bensőséges utazás az elmúlt időben. Intim térbeli kalandozás és önmagamba mélyülés egyben. Mintha a mű szerves anyagként a sajátom lenne. Ha ismeretlen névvel, eddig nem látott művel találkozom benne, természetesen sok van ilyen, vagy távolabbi kultúrkör érint meg, könnyen elhelyezem téridőnkben. Érzem mögöttük az akarást, sejtem a hovatartozást, értem az elszármazottak sorsát és a távolba szakadtakat mintha mindig számon tartottam volna. Ebből az (is) következhetne, hogy a lexikon valamiféle bensőséges ismeretek tára, melyek szorosan véve irodalmunkkal kapcsolatosan hitelesek, szükkörűen igazak és csak ránk értelmezhetők. Tévedés lenne feltételezni, hogy nem így igaz! A mű részben befelé fordul, másrészt kitárulkozik, szétsugározza anyagát, írásbeliségünk és kultúránk sajátossága révén és önálló jegyei mellett rengeteg szállal kötődik az őt környező, szélesebb szociális és kultúrvalóságba, szomszédos nyelvi közegébe, közép-európai valóságába. Egy-egy jelentős írónk szócikke már- már kisebbségi léttörténetet tükröz. Szülőhelye és iskoláinak, munkahelyeinek színtere régiókat és korokat idéz, a szerkesztőségek, intézmények eszmei hatásokat, kitörési pontokat, érvényesülési lehetőségeket jelölnek, művei címe és kiadása időhorizontot és szellemi távlatot villant fel, recepciójában környezete visszhangzik. Az intézmények és társulások léte és bukása, a sajtó fényesebb vagy komor időszakai, a lapok felívelése vagy kérészélete, az esztétikai és szociális kezdeményezések formációi, célok és tervek rajzása, az értékek tündöklése és nyomorúsága impozáns. Nyolc évtizednyi magyar élet tablója apró győzelmekkel és nagy bukásokkal. Állandó harccal és küzdelemmel anyanyelvi létért, emberi jogokért, nemzeti identitásért. Elődeink és mi magunk állunk mögötte szerény heroizmu- sunkkal és esendőségeinkkel, minden nehéz önmegvalósítás elengedhetetlen feltételeivel. Mindennek, alább lesz róla szó, döntő szerepe lehetett abban, hogy a mű kiadása húzódott, a politika és a hivatal packázásai miatt elodázódott. Mintha a kéziratnak nem lenne „szerencséje”! Más körülmény is közrejátszott, a nyolcvanas évek végén rendszerváltás történt, s olyan gyökeres eszmei szemléletváltást hozott, amely a kézirat revízióját, az eredeti elképzelés érvényesítését követelte. A nemzeti értékrend erőteljesebb érvényesítését, hogy a történeti tények hűen megmaradjanak, az arra érdemesek jobban kidomborodjanak, miközben leértékelődnek a bukott illúziók, a letűnt korszak eszmei és formai sallangjai kirostálódnak, haszontalan közhelyei és sémái kigyomlálódjanak. Ismerve a szerzők tudásának és egyéniségének mértékét, feltételezhetjük, hogy mindezek nem túlzottan jellemezték a kéziratot. Ahogy a későbbiekben látni fogjuk, nagyobb nehézségeket sem okoztak. A mű dicséretét azonban mindezért a szócikkíró szerzők és a -szerkesztők dicsérete követi, felelősségtudatuk és kitartásuk elismerése, amellyel lexikonunkat a mai formájába öntötték!
