Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Gyüre Lajos: Kassa és a Rákócziak (értekezés)
Kassa és a Rákócziak városi előkelőség hamvai kaptak helyet az altemplomban. A kriptát a változó idő folyamán többször feldúltak, a csontokat szétdobálták, s ma már komoly, modem eszközökkel is nehéz lenne kideríteni: a még fellelhető, megmaradt csontok közül melyik kihez tartozik. Itt akár abba is hagyhatnám a Rákóczi család és Kassa város egymáshoz való viszonyának tárgyalását, de két dolog még mindig nyugtalanít, amit mindenképpen el kell mondanom, mert érzésem szerint szorosan ide tartozik. Egyik az úgynevezett Kassai aranylelet, a másik a Rákóczi-hamvak sorsa. A kincseket - amelyek 2920 darab arany pénzérméből, és egy súlyos (590 gr.) aranyláncból áll - 1935. augusztus 24-én találta meg két munkás a volt Szepesi kamara épületének bontása közben a pince falába rejtett jól záródó, serpenyősze- rü edényben. A talált pénz utolsó darabja az 1679-es évből, a körmöci pénzverdéből származik. Tehát a kincs elrejtése csak ezután mehetett végbe. Mivel a pénz tulajdonosa a mai napig ismeretlen, a találgatások sokasága indult meg: vajon ki rejthette el? Idők múltával miért nem jött érte. Egyes szlovák kutatók szerint egy jezsuita főpap lehetett, akinek ennyi pénzérméje volt a Thököly-ellenes felkelés megszervezésére. A történelem nem tud ilyen személyről. Numizmatikus ebben a korban? De kinek lehetett az 1680-as években ennyi pénze? Thökölynek, aki már 1682-ben rendelkezhetett a Rákóczi-vagyonnal. Kassán több ízben is megjelenik. Legutóbb, mikor a városon áthaladva, hogy egyesüljön a Bécs alá siető török sereggel. Vagy az öreg fejedelemasszony megbízásából rejtette oda valaki - sejtve azt, hogy halála után ajezsuitáktól fia kiszabadítására felvett pénz kamatát fizetni kell. (A kassai jezsuitáktól 22 ezer, a bécsi Pázmániumtól 15 ezer 410 rénes forintot vett fel, 6-os kamatra.) A kamatokat pontosan fizette. Halálakor még körülbelül 1879 forint tartozása maradt, amit megtoldott a hagyatékban jelzett 50 ezer magyar forinttal - írja Szabó Adorján a Felvidéki Újság 1940. augusztus 24-31-es számában - a menye, Zrínyi Ilona nem lesz hajlandó kifizetni? (Szabó Adorján: Báthori Zsófia temploma... 12. old.) Vagy a vert hadával hazasiető Thököly, vagy akár Zrínyi Ilona is rejtette oda, az egyszerű szöveggel megírt szerződést nem akarta elismerni, s a gyermekei részére rejttette el a fél országot megérő kincseket, s már érte jönni az említettek közül egynek sem volt módja. A családi krónikák tüzetesebb tanulmányozása hozhat-e feleletet erre a kérdésre? A másik nyugtalanító dolog a hamvak utóélete. Tudott dolog, hogy Thököly Kassára történt bevonulásakor 1682-ben Báthory Zsófia sírját felnyitották - keresve azt a szerződést, amelynek értelmében ajezsuitáktól kölcsönzött pénzt, és a rájuk „hagyatkozott” 50 ezer forintról szólót ki kell egyenlíteni. Ezt azonban nem találták meg, de a sírt nem bántották. II. Rákóczi Ferenc ottjártakor még érintetlen a sírbolt, és a jezsuitákkal szembeni tartozást kiegyenlíti. Az 1790-es évek végén, a jezsuita rend eltörlése után a templom háta mögött lévő gimnázium tanulói és mások is a sírt kirabolják, Báthory Zsófia fejét elviszik.
