Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - Gyüre Lajos: Kassa és a Rákócziak (értekezés)

kénytelen eleget tenni a felsőbb utasításnak. 1654. december 29-én III. Ferdinánd kiad egy okiratot, melyben „a főkapitányok által lakott királyi házat, amelyet a jezsuita rend atyáinak a katolikus hitért kiöntött vére megszentelt, örök jogon a Jé- zus-társaságnak adományozza”. A Főkapitányok háza ezután a ferencesek templomával szembeni honvéd laktanya lett. (Augusztin Elek: Kassa város és Abaúj- Toma vármegye ismertetése, Budapest, 1899.) Ámbár ez a ház Tutkó József szerint „a város főkapitánya Vesselényi Ferencz gróf a Bornemisza házba költözködvén, melyben azon idő óta a főkapitányok s prancsnokok lakának”. A „nagy álom”: az egyvallású város kialakítása végleg összeomlik.

I. Rákóczi György, illetve a fiatalon elhunyt fia, Zsigmond halálával a fejedelmi székbe a család másodszülött fia, II. Rákóczi György kerül, kinek felesége, Báthory Zsófia, a Rákócziak után a leggazdagabb főnemesek egyike, és buzgó katolikus II. Rákóczi György azonban nagyobb álmokat sző, mint Kassa vagy az apja halálával megszűnt linzi béke felújítása. Anyja Loránffy Zsuzsánna Patakról tovább is szívén viseli a kassai eklézsia sorsát, templomépítési igyekezetükben pénzbeli, és egyházi edények ajándékozásával segíti, járul hozzá a Mészáros utcában épülő templom befejezéséhez, azonban fiáról ez nem mondható el. Nagyravágyó terveire, dicstelen uralkodására, a lengyel trón megszerzésére irányuló hadakozása teszi fel a koronát. Az 1742-es évben Kovács János által írt „A magyar krónikának röviden le-rajzolt sommájá”-ban ezt olvashatjuk a lengyel betörésről: „Lengyel Országban számos sereggel be tsapa... Vala oly remenséggel hogy Lengyel Ország már az őveje volna, azért már gondolatiban is a Palatínusoknak tőrvényt szaba de imé társoitul el hagyazzatott, maga marada, s az egész hada is tsak nem éhei meghala Innend a Lengyelektül kőmyül vétetett... Podoliumban hagyván a hadat, kevesed magával Marmarosban onnand Etsedben (a hol az ő hitvese Ferentz fiával mulata) el érkezék... Ezen vakmerőségét Rákóczinak a Budai Bassa meg tronfolni kívánván ellene meg indula... Sokak el esése után a kemény hartzolásban maga Rákótzi négy sebbe esett, és midőn már annyira jutott, hogy tsak alig lehellen, a hartzbul ki vittetett, és Váradra hozattatott ahol is ezen vitéz de szerentsétlen Fehedelem meg hala.” Felesége, Báthory Zsófia még egy ideig férje és az „öreg fejedelemasszony” meghagyásából támogatja ugyan a kassai eklézsiát, de miután már senki sem áll útjában, a nagymúltú család, Erdély és Magyarország reménységét, a fiatal Rákóczi Ferencet visszatéríti a katolikus hitre, de fia, I. Rákóczi Ferencnek Zrínyi Ilomával való házassága, illetve a két fejedelemasszony közötti ellentét hatására Báthory Zsófia Munkács várába húzódva szinte remeteéletet él, míg a fiatalok inkább Patakot és Zboró várát kedvelik, a lakodalmukat is ott ülik.

A város így hosszú ideig nem kerül kapcsolatba a Rákócziakkal, bár feltehető, hogy az ifjú Rákóczi feleségével Patakról Zboró felé haladva, útközben érinteniük kellett Kassát. Az első említés hosszú idő után - a Wesselényi összeesküvés kapcsán - az 1670-es évhez fűződik. Tutkó József, a város krónikása megjegyzi, hogy: „1670. Rákóczi elfogadván Zrínyi felszólítását, s pártfeleit február 22-ére