Irodalmi Szemle, 2006
2006/12
A Madách-Posoniiim Kiadó új könyvei TŐZSÉR ÁRPÁD: Genezis Tőzsér Árpád Genezis c. verskötete 1979-ben jelent meg először. A kötet emlékezetes „ön-rekapitulációja” volt Tőzsér addigi költői pályájának és a versei „genezisét” tartalmazó esszéinek, és így kezdete annak a szintetizáló folyamatnak, amelynek eredményeképpen a szerző új versformája, az ún. esszé-vers kialakult. A mű kísérletező jellegénél fogva kiemelkedő állomása az alkotó, valamint az egész szlovákiai magyar költészet elmúlt fél évszázadának is. Tőzsér Árpád munkássága megbecsülését jelzi, hogy a kötet a Magyar Antaeus Könyvek-sorozatban jelent meg. GÁL SÁNDOR: A Keleti Napló története A rendszerváltás idején alapította meg és szerkesztette Gál Sádor néhányadmagával Kassán a Keleti Napló című ,,társadalmi és kulturális” havilapot. Negyven év után ez volt az első olyan magyar nyelvű folyóirat Kassán, amely - az egykori kitűnő Kassai Napló szellemében - szándékaiban az egyetemes magyar irodalom és kultúra egészét igyekezett befogni. A lap az állami támogatás megvonása miatt megszűnt. Az egykori főszerkesztő most megjelent monográfiájában ennek a közel hat évnek az eseményeit írja le. A kézirat záró részében olvashatjuk azt az írásait is, mely egy tudatosan szerkesztett élettörténet része, az idősödő író számadása is. FONOD ZOLTÁN: Szellemi őrjárat A „szlovákiai magyar irodalom” ma olyan kontinuumként, amely kezdettől a történelemmel szoros kapcsolatban alakult és a legjobb teljesítményeiben is konkrét jelentéseket érlelt, avatottjellé, azaz esztétikumá, a leghitelesebben Fonod Zoltán irodalomtörténeti, kritikai és publicisztikai munkáiban él. A szerző a tavaly megjelent kötetében {Repedések a siratófalon) közel félévszázados publicisztikai munkásságából adott ízelítőt. Új kötete - a Szellemi őrjárat címből ki ne hallaná ki az utalást a legnagyobb „szlovákiai magyar író”, Márai Sándor Kassai őrjáratára! - kritikákat, tanulmányokat, recenziókat tartalmaz, de a téma ugyanaz: az egyetemes (s azon belül a szlovákiai) magyar irodalom, művészet, színjátszás, egyszóval: szellemi élet gondjai, problémái. DÍJBA GYULA: Az élet lehajló ága Duba Gyula új regénye - elégia. A bölcs öregség szomorú, fájó, s egyben az érzékeket el- zsongító elégiája. Szereplői: olvasmányélmények, világirodalmi reminiszcenciák, a nagyváros elnehezedett, halára ítélt galambjai, öregedő férj és feleség, akiket „lehajló” életük a galambok sorsára emlékeztet, az író (aki mellesleg a férj ikertestvére), s Bori, a „kis rokonlány”, akit az író homályos s valamelyest paradox nosztalgiával érzékel: a lányka szemtelen, szabados fiatalságával Nabokov Lolitájára emlékezteti.