Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Babos László: Új magyar zsoltár (vers)
Babos László Új magyar zsoltár Tebenned bíztam eleitől fogva, csapotthomlokú fajtám, te idegen, itt Európa okos világában, élni nem tudó, halni nem akaró, sorsverte népem. ízlelgetem szavad, igéid ízét, lelkedet kerestem: a magam lelkét. Életed gyökerét reszkető ujjal, megremegő szívvel tapintom egyre. Hiába kutatom lázas-keresve, mi volt, mi megtartott eddig. Konokul mint fogózkodtál meg vihar szaggatta, nagyurak prédálta martalék-földön. Csapolták véred, Kúnék koncoltak, Héjassék heréitek, s nem szakadt magvad, marad még Október haláltáncára véred, velőd, fiad. Marcangolhatnak írott s mondott szóval, feluszíthatnak öngyilkos kalandra újfent a gazok, békítgethetnek is méregkeverő nagyjó barátaid, inthetnek józan, megfontolt szavakkal: fogadd testvérül örök ellenséged. Csordulhat véred százszor, ezerszer is, készülj halálra, indulj a halálba másokért, vakon, hiába örülnek, kik vesztedet várják, s te felvirágozva hiába indulsz meghalni vidáman. Élni fogsz bénán, alázva, gyalázva, de élni mindig magad bánatára, mások bajára: így rendeltetett el. Tebenned bíztam eleitől fogva, csapotthomlokú fajtám, te idegen, még magamnak is. Soha nem értlek, egy vagyok veled mégis, mindhiába! Ragadj magaddal buktatókkal teli, véget nem érő halálos utadon. * Babos László (1924) újságíró, költő, műfordító. Az ötvenes években a Fáklyában, később a Hétben volt szerkesztő. 1956-ban a magyar forradalom illegális népszerűsítéséért bebörtönözték, majd a publikációs tevékenységtől eltiltották. 1968 augusztusa után Izraelbe emigrált. Kéziratban terjedt, elhíresült versét, az Új magyar zsoltár címűt most a Nemzet Emlékezete Intézetből (ahol a titkosrendőrség anyagait is őrzik) sikerült megszereznünk. Köszönet a segítségért Bukovszky Lászlónak, a levéltár vezetőjének, (szerk.)
