Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Az álomszerű tények és a tényszerű álmok ingoványa (Aich Péter: Szerelmek című kötetéről)
A Téma nem hogy az utcán hever, hanem betölt mindent körülöttünk, mondhatni: Benne élünk, mozgunk és vagyunk. Aich Péter témája a mindenkori főtéma, amely ezerarcú, de egylényegű, s bármely arcát vizsgáljuk is meg, nem téveszthetjük szem elől lényegét. Aich Péter a Szerelmek című elbeszéléskötetében ahelyett, hogy fontos vagy fontosnak tűnő kérdéseket tenne fel vagy válaszolna meg, inkább fest - érzékeltetni akar, hangulatokat, életeket, érzéseket, álmokat, fájdalmakat. Tizennyolc elbeszélést tartalmaz a kötet, mindegyik többé-kevésbé a szerelem témaköre köré összpontosul, s az írások két csoportba különülnek: az „Álmok” és a „Tények” szövegei váltakozva követik egymást, az előbbiek mintegy poétikai töltelékként ékelődnek az utóbbiak, a „valódi elbeszélések” közé. Az Álmok darabjai kurzívval szedettek, ekként is érzékeltetve a különbséget, valójában azonban a két szakasz gyakran egybeolvad, szerkezetileg és tartalmilag egyaránt. A Téboly című novella például ugyanúgy lehetne álomszerű látomásként is felfogható, mint tényszerű történetként, a végére ugyanis kusza tudatfolyammá válik az eleinte még józan sztori. Az efféle kétsíkúság ügyes ötletnek tűnik, oldja és telíti a könyv tartalmát, a szubjektivet az objektívval szembeállítva világít rá a téma összetettségére és mélységére. Aich Péter szemléletmódja már a kötet legelső írásait olvasva nyilvánvalóvá válik: a régit keresi, vissza-visszaréved a kecses, szivárványos múltba, s közben dideregve pillant a jelenre, szinte önmagát gyötörve a valóság tényszerű vizsgálatával. Krúdyval való rokonsága valószínűleg nem a véletlen műve, csakhogy Aich helyzete valamivel nehezebb, mert ő nem tekinthet vissza egy „szerelmes korra”, mint Krúdy tette a huszadik század elején, amikor is a bonyolódó politikai helyzet összezavarta a jelent. Aich történelme keserű és fájdalmas, s néha üresen kong, s a szerelem számára sem nyújt elég jó táptalajt. Talán ebből is ered ideges naivitása, amely gyakran rányomja a bélyegét a szövegekre: morális határozatlanságában három történelmi korszak esetlensége ötvöződik: a régmúlt nemesi fennköltsége, a közelmúlt „átkozandó” durvasága, illetve a jelen trágár közvetlensége. Nehéz egészséges szerelemképet alkotni ilyen „hozzávalókból”. Az Álmok című szakasz darabjai, ahogy már említettük, tulajdonképpen közelebb állnak a poézishoz, mint a prózához, tulajdonképpen prózaversekről van szó, melyekben feltűnnek néha ugyan epikai elemek, de ezek általában csak alapot Az álomszerű tények és a tényszerű álmok ingoványa (Aich Péter: Szerelmek című kötetéről) KÖNYVRŐL KÖNYVRE
