Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (1) (Dobos László és Talamon Alfonz regényéről)
Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (1)* A SZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM FOGALMA Használata során a „szlovákiai magyar irodalom” szókapcsolat a kezdetektől máig sokféle — eltérő és változó — tartalmat, jelentést és kötődési formát takart. Az idők során maga a megnevezés is változásokon esett át, s máig több alakváltozatban használatos; „szlovenszkói”-nak hívták a két háború közti időszakban, s továbbra is szlovenszkóinak mondjuk a két háború közti időszakot és annak irodalmát; „cseh- szlovákiai”-nak a csehszlovák szövetségi államformák ideje alattit; de régen s újabban is — a mind közül a legkevésbé szabatos — „felvidékiéként is emlegetik. A „(cseh)szlovákiai magyar irodalom” kifejezés gyűjtőfogalomként használatos, leginkább az 1945-től 1993-ig (de akár napjainkig is) tartó korszak jelölésére. Nem egyszerű definiálni magának a „(cseh)szlovákiai magyar”-nak a fogalmát sem. Irányadónak Tóth László tétele tekinthető, mely ide tartozónak nevezi „a hajdani Felső-Magyarországnak a lakóhelye megváltoztatása nélkül, az első világháború után Csehszlovákiába került magyar lakosságát (...), annak leszármazotta- it, továbbá mindazokat a személyeket, személyiségeket, akik valaha is e közösség tagjai voltak (akár csak bizonyos történelmi periódusokban) és e közösség kultúrkörébe tartozónak vallották magukat, esetleg személyüket, eredményeiket e közösség vallotta saját kultúrkörébe tartozónak”. Ebből a definícióból egyebek közt nyilvánvaló, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom határai nem esnek feltétlenül egybe Csehszlovákia határaival. A (cseh)szlovákiai magyarság mivoltának körülhatárolása azonban korántsem tisztázza azt a kérdést, mely szerzők és mely müvek tartoznak bele a (cseh)szlovákiai magyar irodalomba. Nem szorul korrekcióra Görömbei András megállapítása (1982-ből) a kettős kötődésről, mely szerint a kisebbségi irodalmaknak „alapvető közös vonásuk az, hogy nyelvükkel, kultúrájukkal, régebbi történelmi hagyományukkal s részben érzelmi kapcsolatukkal a magyar nemzeti tudathoz és kultúrához kötődnek, viszont létezésük állami, anyagi és részben kulturális keretét is hazájuk, az az állam, amelyikben élnek, határozza meg”. Más megítélés alá esik azonban, hogy ennek a kettős kötődésnek koronként programszerűen bizonyos szerepet tulajdonítottak: például a magyar irodalom közvetítését a cseh és a szlovák irodalom felé és fordítva. Csanda Gábor
